Gondolom nem is kell mondanom:
Ez Nikoletta szemszöge.Kötődik a karácsonyhoz,
mégsem tér el a fontos részektől,melyekből később
tájékozottan fogtok ítélkezni.
Jó olvasást! Puszi!
Alexet nagyon,nagyon régen láttam már.
És,most,ülök a repülőtér egyik bőrülőkéjén,és
várom hogy anyu intézze a dolgát,miközben
azon izgulok,mikor látom végre újra...Őt! Laura,
a legjobb barátnőm,pedig valószínűleg megrohant
egy kajáspultot,vagy nem tudom.Ő is utazik velünk.
Alex........
A napok gyorsan mentek el vele,lassan nélküle.
Annyira szerettük egymást.S nemrég mindennek
vége szakadt.
Visszalapoztam azokra az oldalakra naplómban,melyekben
még itt volt velem az egyetlen szerelmem.
Elolvastam a tavaly karácsonykor írtakat,tekintve
arra hogy Amerikába beállt a tél.
arra hogy Amerikába beállt a tél.
Alex arcán bűbájos mosoly csengett.
A karácsonyfa égők fényei,megvilágították
arcát.Hibátlan volt.
-Mit tudsz amit én nem?-kérdezte elbűvölően.
Felnevettem.Egész Magyarország a fények
martalékává válik,ha karácsony van.
Egy percig gondolkodtam,ez e az oka,a jó
hangulatnak,vagy a fenyőillat,vagy...vagy
az életünk.Sokat tűnődtem,valóban
hibátlanok vagyunk-e,
hibátlanok vagyunk-e,
de rájöttem: Lényeges ez?
-A fontos,hogy szeretjük
-A fontos,hogy szeretjük
egymást.Más nem számít,igaz?-kérdezte Alex.
Egyetértően bólintottam.Semmi sem ronthatja
el ezt a pillanatot.Olyan különlegesen
csengett a hangja...És a mosolya! Minden
mozzanatába beleborzongtam.Szerintem
minden lány így érezne egy olyan pasival
mint Alex.
Egyetértően bólintottam.Semmi sem ronthatja
el ezt a pillanatot.Olyan különlegesen
csengett a hangja...És a mosolya! Minden
mozzanatába beleborzongtam.Szerintem
minden lány így érezne egy olyan pasival
mint Alex.
-Niki!-kiáltott anya.-Gyere egy percre! Segíts tálalni
a sültet.
-Megyek!-mondtam,s egy könnyed mozdulattal
megcsókoltam Alex-et.
-Siess!-mosolygott,s a karácsonyfa felé fordult.
Apa elé tartott egy pohár sört,s nevetve
mondta:
-Most már te is ihatsz velem!-heherészett.
A vacsora alatt,fergeteges hangulatot teremtettünk.
S közben a nappaliból jól látható karácsonyfa őrizte
kedvünket.Később Alex és én átadtuk egymásnak
az ajándékunkat.
-Nem válaszoltál!-mosolygott.Elragadóan
festett az új pulcsijában,melyet tőlem kapott.
A garbós rész,kicsit hússzúra nyúlott,ezért
lejjebb hajtottam.
-Mire?
-Arra,hogy mit tudsz amit én nem?
-Áá..semmi különöset!-nevettem ravaszul.
Alex elmosolyodott,azzal a lányokat ámultba ejtő
mosolyával.Átöleltem.Szívem jobban vert,mint valaha.
Annyira hiányzott ez nekem! Megtaláltam a világ
legeslegjobb pasiját! És most együtt ünnepeljük a karácsonyt.
Alex átölelt,és bekapcsolta tv-t.A tv2-n,
az Így jártam anyátokkal c. film ment.Alex egyik kedvence.
-Ha összeházasodunk,és elegem van anyudból,akkor
levetítem neked ezt a filmet oké?-kérdezte.
Felnevettem,és beleboxoltam a vállába.
-Miért,össze akarsz velem házasodni?-kérdeztem döbbenten.
-Ki mással?-mondta magabiztosan.
-Oh!-sóhajtottam,s rádöbbentem,hogy a repülőtéren
ülök,és anya még mindig a dolgát intézi.
Visszamerültem az emlékekbe.
-Ki mással? Hát..nem tudom.Egy szebb lánnyal.
-Na ne nevettess!
-Nem nevettetésnek szántam.-mondtam.
Ekkor betoppant Laura,a legjobb barátnőm.
Átöleltem,s odaadtam a neki szánt ajándékot.
-Ne csináld! Na jó! Én is hoztam ám neked valamit!-mosolygott.
-És Alexnek is!-kacsintott ránk.
Alex elkomolyodva bámulta a kis ajándékcsomagot.
-Nyisd ki!-böktem oldalba.Alex egy percig
még bambulta a dobozkát,végül kíváncsisággal
telve,felbontotta.
A csomagban egy partiszemüveg tartózkodott,kék színnel
megfestve.
-Nahát! Köszi!-mondta,és átölelte Laurát.
Felnevettem.
-Te is nyisd ki Niki!-mondta Laura.
-Oké!-s ezzel felnyitottam a dobozka tetejét.
Egy kis kulcs állt benne,és egy farmernadrág.
-Úristen!-ámuldoztam.
-Láttam hogy nézegetted a kirakatban.Egyébkén a kulcs
az új lakásomé.Ha kedved van beszélgetni,vagy
hozzám akarsz költözni,csak nyugodtan.
Ja,és a farmer alatt még van valami.-Laura
elképesztő.A karácsonyi vásárlás a mániája.
De ameddig jól járok,addig nem fontos.Mégis
sokszor,rosszul esik,hogy többet ad nekem,mint én neki.
Kitettem a farmert.A doboz még rejtett valamit.
Egy ezüst karkötőt,melybe bele volt gravíroztatva
a név hogy: Niki
-Köszönöm Laura!-mondtam,s a nyakába ugrottam.
Már majdnem sírtam a meghatottságtól.
Alex pedig ott ült szótlanul,s kedvesen mosolygott.
Leültünk az ágyamra.Néztük a filmet,s mikor vége
lett,lementünk sétálni a parkba.A havas táj,mely
körbevonta Magyarországot,elámító képet
festett le elénk.Mintha csak egy rajzocska lenne.
Néha a valóság jobb,mint az álmaink.De ez fordított
esetben is igaz.Felmentünk Laura új lakásába.
Panel volt,de tágas.Két-három embernek biztosan.
Nagy nappali,egy fürdő,egy hatalmas sarokkáddal,
egy WC helység,és két hálószoba.
-Fantasztikus!-mondtam.
-Köszi! Egyébként még meg sem mutattam a kocsit,amit
aputól kaptam.
-Egy autó?-lépett közbe Alex.Felnevettünk.
Eddig szegénynek nem volt témája.Most meg
egy kocsi!
-Tudom!-nevetett Laura.-Gyertek!-mondta.
Követtük az ablakhoz.Mikor lepillantottunk,megláttunk
egy ezüst csodamasinát.Én nem értek az autókhoz,
de Alex és Laura eldumálgattak róluk.Én
csak a méretük,a formájuk,és a színük
alapján ítélem meg ezeket...
De ha a Forma-1-ről van szó,akkor tájékozott vagyok
Alexnek hála.Elmondott mindent.Na meg apu
is.
Laura két keze tele volt bon-bonnal.Leült mellém,és
a naplóm fölé hajolt.
-Így hiányzik?-kérdezte.
Némán bólintottam.Laura a mellettünk lévő kukába
dobta az összes csokit,és átölelt.
-Nem sokára itt lesz velünk.De akkor megfogadod,
hogy nem leszel szomorú.Oké?-kérdezte.
-Oké.-mondtam halkan.-És különben is!-folytattam vidámabban.
-Nemsokára viszont láthatom.De...
-De?-kérdezte Laura.Lehervasztott fejjel
ültem,s néztem naplóm mintás borítóját.
-Mi van,ha már talált valakit?-kérdeztem.
-Kizárt!-vágta rá Laura.-Ha talált mást,akkor ő a legnagyobb
balfék a világon.Ide figyelj! Szép vagy,okos vagy és felülmúlhatatlan.
Belőled több nincsen-nyugtatott nagy hévvel.
Szelíden elmosolyodott,s felkapott egy sajtos pogácsát.
Átnyújtott.
-Edd csak meg! Tudom hogy ez az,amire vágysz!-nevettem
halkan.Laura neki esett a pogácsa elfogyasztásának.
Melegséggel telt meg a lelkem,s átöleltem.
-Örülök hogy velem jössz.
-Á nincs mit!-mondta.-Megyek,megnézem
mit csinálnak szent anyáink.-ugrott fel.S ezzel
megint egyedül maradtam.Vagy mégsem? Itt volt
velem a naplóm,az emlékek,és ekkor
felpattant a kanapéra kölyök golden retriver
keverék kutyusom:
Bella.
-Szia drágám!-mondtam,és ölembe emeltem.
Jelenléte bármilyen körülmények között megnyugtatott.
Ismét olvasni kezdtem.
-Alex!-nevettem,mikor a nagy hótömeg,
szegény Alex fejére borult.Odasiettem hozzá,
és lepucoltam róla a havat.
-Ha ha.-morgolódott kedvesem.
Átöleltem,és megpróbáltam jobb kedvet varázsolni
arcára.Ekkor hátulról hideg csapta meg a nyakamat,
majd végig csusszant valami a hátamon.
-Hé!-kiáltottam,mikor kitisztult a kép,és
Alex bedobott a kabátomba egy hógolyót.
Ezután kergettük egymást a tájon.
Aztán mikor már teljesen átfagytunk,beültünk egy
kis kávézóba és ittunk egy forrócsokit.
-Hogy érzed magad?
-Jól.Viszonylag.Csak vicceltem! Remekül.
Ez a legjobb karácsonyom! Mert...-mondtam,s
kezemet a kezére tettem.-Veled tölthetem.
-Dettó!-mosolygott,s le se vette rólam a szemét.
Szeret!-gondoltam magabiztossággal megtöltve,
miközben ámulattal telien,észrevettem,hogy hol
is vagyok.Számomra nem létezett más,mint
Alex.Olyan friss volt,és erős és...tökéletes!
Szinte már túl tökéletes. Minden oldaláról másként
mutatkozott be,mégis minden szavát ittam,még ha
nem is értettem.
-Na mi az?-kérdezte.
-Semmi!-legyintettem.Ekkor felálltunk,
Alex fizetett,én pedig belecsimpaszkodva a kezébe,
nekiindultam a tájnak.A délutánt
is a szabadban töltöttük.Laura keresett
párszor,de nem hallottam.Kicsit rosszul esett
neki,de hamar megbékélt attól a zűrös ügytől
eltekintve,hogy ötször is hívott.
-Miért kerestél ennyiszer?-kérdeztem,mikor személyesen
találkoztunk.Szeme könnyes volt,a sírás teljesen
maga alá temette a jókedvet.
-Roli szakított velem.-mondta halványan.
Mondta? Á nem! Sírta.Átöleltem.
-Mit akarsz tenni?-kérdeztem alkalomhoz nem illően.
-Felkeresem Taylor Lautnert.És kisírom
a vállán bánatom.-szipogva ejtette ki a szavakat.
Elmosolyodtam.
-Nem kell kisírnod magad a vállán,hisz ha meglátnád,
még az asztmád is elmúlna.-kerestem fátyolos
tekintetét,de csak a földet bámulta.
-Figyelj! Tudom mit érzel.
-Valóban?-nézett fel.Egy zsepivel
megtörölte a szemeit.Elvettem a kezét
a szemétől.
-Ettől csak vörösebb lesz.És igen.Tudom
mit érzel...Azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.
Meginogott,majd hirtelen vérvörösen izzó
tekintetett váltott könnyed arcával.
Rémisztő volt.Kemény lett és elutasító.
-Ha tudnád,akkor felvennéd a telefont.De
nem tettél semmit sem.Ötször is kerestelek.
-Ne légy igazságtalan.Már mondtam hogy
nem hallottam.-kerestem a szavakat.
De nem igazán találtam mentséget.
Legbelül élt a tudat.Igaza van.
Megrázta a fejét,rezzenéstelen tekintettel.
-Most megyek!-mondta,s kiment.
-Laura!-kiáltottam utána,de Alex megállított
kezével.
-Hagyd! Most magányra van szüksége.-Alex
próbálta megakadályozni,hogy elrontsam
a mi kettőnk közös karácsonyát,de én makacsan
elhúztam a kezem.
-Mindenki ezt mondja.De te nem
tudod,mit csinál ha magányos!-álltam ki véleményem
mellett,s Laura után rohantam.Magamra
A park felé vette az irányt.Futottam
utána,s közben lejátszódott a fejembe a végtelen
barátságunk örök pillanata.
-Laura!-egy hirtelen mozdulattal megragadtam
mikor beértem.
-Nyugi! Nem csinálok őrültséget.De te igen
ha nem mész vissza Alexhez.Ne ess bele
abba a hibába mint én.Nem törődtem
Rolival és most...mindennek vége.Fuss!-adta
ki a végszót,s tovább ment.Némán néztem
utána.Egy könnycsepp jelent meg az arcomon.
Mikor már nem láttam Laurát a távolban,
megfordultam.
-Gyere!-mondta Alex,s átölelt.-Ne sírj!
-Én..én nem tudtam hogy ennyiszer hívott.
Csak..csak...
-Csss! Emlékezz! Ez ki karácsonya?-kérdezte
arcán mosollyal.
-A miénk!-mondtam,s én is halványan
elmosolyodtam.
Mikor már kezdett el-elmúlni a bűntudatom
melyet Laura miatt éreztem,kezdtem
jól érezni magam.Alex mindenről gondoskodott.
Meggyújtott egy-két illatgyertyát,melyet
most kaptam tőle,aludtam egy órát,és filmet is
néztünk.Hozott be szendvicseket.
-Hogy lehet valaki ennyire különleges és
tökéletes?
-Ha utálod hogy én vagyok Mr.Tökély,kidobhatsz,
mint Laurát az a szemét Roli.
-Én soha nem doblak ki!-nevettem meggyőződve
előbbi mondatomról.
Kortyoltam párat a teámból,s Alex letette
a kis asztalra.
-Niki...figyelj! Laura nem mondott neked semmit
arról hogy költözz oda,vagy ilyesmi?
-Nem.Csak célzott rá,hogy teljesen nyugodtan
mehetek.De ne emlegessük
Laurát,mert ismét rossz lesz
a kedvem.
-Oké!-hallgatott el, egy vállvonás kíséretében.
Egy percre az ablakhoz lépett,majd
átölelt,és leült mellém a kanapéra.
A kettőnk karácsonya volt a legjobb,legkülönlegesebb.
Valószínűleg minden lány és fiú ezt mondta,akik
együtt töltik az ünnepeket.
-Tetszenek az ajándékaim?
-Hogy a fenébe ne?-kérdeztem vissza.
Alex megcsókolt.
Ellapoztam a búcsúzás pillanatához.
Szemem könnyekkel telt meg ahogy olvastam.
-Ne! Nem mehetsz el!
Alex! Kérlek! Ne menj el! Könyörgöm!-mondtam
sírva.Fájdalommal telt meg lelkem.Alex
a repülőtéren ücsörgött,és próbált
lerázni.Olykor azt éreztem már nem szeret,
de mikor láttam hogy ő is sírva búcsúzkodik,
nem állt össze a kép.
-Niki!-mondta,s neki is könnyek gyűltek a szemeibe.-Soha
nem felejtelek el.Megígérem oké?-érintett
meg tudatosan.
-Nem! Nem felejtesz el,mert itt maradsz!
Vagy...veled megyek!-ajánlottam.
-Nem jöhetsz!-elfordította a tekintetét.
-Miért? Miért mész el?
-Családi okok.De ezt már elmagyaráztam és,
és nem akarok így elbúcsúzni tőled.
-Mit vársz? Nevessek? -Alex összeszorította
a fogait,és megértést nem várva elfordult.
Megöleltem.Érzelmi traumám nem nevezhető
hisztérikus kiborulásnak.Legalább is ebben
a percben nem.
-Alex!-kérlelte anyukája megértően.
-Egy pillanat!-mondta,s szorosan megölelt.
Nem mehet el! Most nem! Szeretem őt.
Miért akar a családjával utazni?
Miért? MIÉRT MIÉRT MIÉRT???
-Alex! Ne menj el! Utoljára kérlek
ne menj el,mert én megölöm magam!-kiabáltam
könyörögve,de apa elhúzott Alex útjából.
-Csak mond hogy nem szeretsz!-kiabáltam
utána.Alex visszafordult.
-Akkor hazudnék...Ég veled!-mondta némán.Küldött
egy légpuszit,
s szüleivel együtt elindult a New York-i gép
felszállója
felé.Apa még mindig tartotta a kezem,
és nem engedett.
Már majdnem felsikítottam,de ennyire nem akartam
nevetségesnek tűnni.
-Anya! Ne hagyd hogy ezt tegye velem! Kérlek
szépen menj utána!-könyörögtem hiába.
Anya megsimította a homlokom,és halkan
szólt.
-Tudod hogy nem tehetem! Gyere menjünk!-válaszolt.
Megpuszilta az arcomat.
Apa elvonszolt a kijáratig,és benyomott a kocsiba.
Egész úton sírtam.Otthon tudtam csak felmérni,
mekkora űrt hagyott Alex maga mögött.
Nem tudja senki kipótolni azt a hatalmas szeretetet
és gondoskodást,amit Ő.
Megkaptam tőle az esélyt,s most vége.
Töretlennek hittem a boldogságunkat.
Hát,most ketté tört.Rajzolgatni kezdtem naplóm
egy üres lapjára.
Egy összetört szívet ábrázolt.És rózsákat.
Tudom,ez most hisztérikusnak tűnik,de én depressziós
leszek.Akármennyire is elkeserítő számomra a tény,
hogy Alex elment,nem tehetek mást.
Otthon gubbasztok majd,míg ő New York city-ben
fogja keresni a jobbnál jobb csajokat.
Ez már tudatosan épült be a fejembe.Könnyeim
már szinte átitatták a lapokat.Nem bírtam
abba hagyni a bőgést.Vigasztalhatatlan voltam.
-Idő kérdése és megnyugszol.-mondta apa a kocsiba.
Válasz helyett inkább makacsul megvontam a
vállam. Ezt még az idő sem hozza
helyre!-gondoltam.
-Felesleges ez a hiszti!-mérgelődött elöl apa.
Anya oldalba bökte.
-Légy tapintatosabb!-súgta.
Tudom mi az igazság.Apának is hiányzik
Alex.És most próbálja türtőztetni.
Nem nagyon megy neki.Minden nap a
szobámban az ágyon
ücsörögve bámultam ki a széles ablakon,mely
előtt folytak az események.Ment az élet.
Csak nekem állt meg könyörtelenül.A napok
lassanként teltek,szinte végig aludtam.
A téli szünet óvatos lépéseket hagyott maga mögött.
Viszont egy keményet is.ALEX ELMENT!
Felkészülni sem tudtam a hírre,és a búcsúra.
Olyan hirtelen történt minden,igazából fel sem
fogtam.
-Niki!-kiáltott anya.-Gyere! Mindjárt indul a
gép!
Alig volt időm feleszmélni a kábulatból,
mely az előbb csapott pofon.Némán letöröltem
arcomról a könnyeket,szipogtam párat
majd Bellával az ölemben és a bőröndjeimmel együtt,
elindultam anyám felé,miközben fáztam a félelemtől.
-Megváltozik az életem.-susogtam Bella fülébe.
Gondolataim Alex körül forogtak,mert elképedve
jöttem rá,hogy visszavonhatatlanul beleszerettem,
annyira,hogy még Amerikába is képes vagyok elmenni
utána.
4 megjegyzés:
Szia!
Na most aztán jól összezavartál! Nem tudom Liananak vagy Nikinek szurkoljak, hogy elnyerje Alex szívét!
Lianat már nagyon megszerettem, de most Niki egy kicsit szimpatikusabbnak tűnik, de majd majd meglátjuk mi lesz még:)
Alex gondolom a farkaslét miatt ment el. Biztos vagyok benne, h nagyon szerette Nikit, és azért hagyhatta hátra, h ne tegyen benne kárt. De azt már nem értem, h h tudta ilyen könnyen elfelejteni? Mármint viszonylag gyorsan beleszeretett Lianába. Alex szemében ha Nikivel kapcsolatban a farkaslét akadályt jelentett, akkor Liananál miért lenne más a helyzet? És most mi van Lianával, és persze Alexel?
Kínoz a tudatlanság! Kérelek siess a kövivel!
Puszi
Naomi
Szia!
Hát,igazából én sem
tudom,kinek szurkoljak,mert megszerettem mindenkit.Most nekem is Niki van előnyben,
és szerintem mindenkit megérint
majd, a következő fejezet.Próbálom
szépen leírni,és remélem sikeresen fog
kialakulni az összhatás.:D Egyébként igazad
van a farkaslét miatt is,és az egyetem miatt,
is ment el.És most új falkára
talált.De ez a következő fejezetben benne
lesz
Sietek! /Már készül! =)/
Szia! Ez valami szuper lett! :D Imádom a töridet! Nagyon siess a frissel!
Puszi : Friday
Szia!
Köszönöm szépen! :D
Okés sietek Puszi
Neesh
Megjegyzés küldése