Ködfüggöny alatt

 Sziasztok! Itt egy újabb novella,mely Ködfüggöny alatt címet viseli.
Remélem tetszeni fog ;) (L)

Tartalom:
Zoey fekete-fehér angyal,ami azt jelenti,képes befolyásolni embereket,
jó és rossz értelemben is.Új szerelem kopogtat az ajtaján.De nem egy átlagos fiú.
Egy vámpír.El kell szökniük, hogy együtt maradhassanak,mert a törvény tiltja az ilyen
szerelmeket.A bökkenő az,hogy mindenhonnan veszély leselkedik rájuk.Lehetnek-e
valaha is boldogok?

Nos, komizzatok, h hozzam-e a fejit!
Puszi! (L)

Sziasztok! Itt a blog 1.érdeme!!!
Köszönöm LaMes-nek!
(L)

 Sziasztok... hát rövid lett a feji meg minden :$
Na puszi!


Tavasz-május 14.


Nikoletta szemszöge:

-Nem vagyok rá képes!-mondtam Kerinek a szobában.
Keri megigazgatta a fátylam,én meg úgy éreztem majd felfordul a gyomrom.
-Nem leszek képes végigsétálni azon a hosszú szőnyegen miközben mindenki
engem bámul!-nyöszörögtem a földig érő tükör előtt.
-De igen! Tudod mit mondott nekem Alex?-kérdezte Keri az esküvőtervező.
Nagy szemekkel néztem rá választ várva.
-Azt mondta hogy nem hiszi el hogy itt lehet veled!
-Ez... olyan aranyos! De én...-annyira félek!
Szeretem Alexet! És nem akarom elveszíteni! Épp ezért mennem
kell,és biztatnom magam a fenébe is! Mindenképpen hozzá szeretnék
menni Alexhez,és minden percben megölelni.
-Nyugi! Semmi gond! Minden rendben lesz! Áh hallod?
Gyere indulnunk kell! -mondta.
Követtem,s közben a szívem majd kiugrott a helyéről.
A templom előtt apa várt.Átöleltem,és
apa átadta a csokrom.
Elindult a szokásos esküvőzene,én meg elindultam apuval
a jobb oldalamon.
Alex ott állt magabiztosan, és az életkedve nagyobb volt mint valaha.
A tömegben a szemem sarkából megpillantottam Lianat
halvány mosollyal.
Már vagy több hónapja volt az egész traumája,mégis
szomorú.
Mikor odaértem,és megfogtam Alex kezét,biztonságot éreztem.

Liana szemszöge:
Ott álltak,és én meg... összetört szívvel ücsörögtem.
A díszlet rózsaszín fehérben ücsörgött a templom magas ívein.
A faragott képek táncoltak körülöttünk.
Mikor a pap a tiltakozós részhez ért, úgy éreztem nem hagyhatom hogy
összejöjjenek.
Sok hónap kellett hogy rájöjjek kit is szeretek.
-Alex ne!-kiáltottam sírva.-Szeretlek!-mondtam.
Mindenki rám nézett,én meg felálltam.
Alex odasétált hozzám,én pedig megcsókoltam.
Niki ott feküdt a padlón,és hirtelen úgy éreztem rosszul cselekedtem.
Igen,Niki ájultan feküdt,és már senki sem törődött velem és Alexszel.
-Annyit mondj hogy nem szeretsz,és elhúzok innen!-könyörögtem.
Egy percig azt hittem Alex pofon vág,és visszamegy Nikihez,de nem tette,
inkább csak nézett rám,és tekintete megakadt az enyémen.
Egy puszival törölte le üveges könnycseppjeimet.
-Szeretlek! De nem ugyanabban az időben mint Nikit.
Na jó... igen szeretlek. És bár imádom Nikit, nem annyira hogy
feleségül vegyem.Tudod,ezen sokat gondolkoztam az elmúlt
hónapokban.
-Gyere!
-Nem szabad itt hagynom Nikit!
-Ha szeretsz akkor itt hagyod!-mondtam közömbösen,és
kiszaladtam a templomból.
Alex utánam futott,egészen a bokrokig.
-Ide figyelj! Ebből szörnyű nagy botrány lesz!-mondogatta
Alex.
-Tudom! Vállalom a következményt!-mondtam,s ismét megcsókoltam
Alexet.
Átöleltük egymást,ott a bokor mögött.Alex gondolkozva nézett
a templom sárgás fala felé.
Tudom hogy bánta hogy otthagyta Nikit,és velem jött,de úgy éreztem
ő is szeret,és gyengesége miatt nem fog itt hagyni.
Szeretem! És most semmi sem állíthat meg!

4 hónappal később.:
-Végre beköltözhetek a lakásomba!-kiáltottam fel,mikor
megláttam újonnan tervezett lakásom.
Minden a saját tervezésem.Büszkén néztem végig
a nappalin.
-Csodás lett nem gondolod?-ölelt át hátulról Alex.
-De igen!-nevettem,s fáradtan ledőltem a kanapéra.
Alex a nyakamat puszilgatta majd felállt.
-Kipakolom a ruhás dobozaimat.
-Oké!-mondtam,és kitekintettem az ablakon.
Egyszer csak kopogtattak.
Kinyitottam az ajtót.
-Szia Michael!-köszöntem.
-Szia! Tudom sokat vétettem ellened és Alex ellen,de örülök
hogy végre meglelted a boldogságod! Remélem egyszer majd megkapom
az esküvői meghívót.
-Köszönöm és megkapod!-mosolyogtam.
-Hát.. akkor szia!-mondta Michael és hátrálni kezdett.-Oh és még valami!
Remélem barátok maradunk!
-Természetesen!-nevettem.
Ez most már tökéletes! Nikivel is sikerült megtárgyalni az ügyet,és
nem lett mérges... annyira.
Egy beteljesült szerelem,egy farkas,és egy halandó...
HÁT MI EZ HA NEM VONZERŐ????

                                                          VÉGE 
                             Folytatása következik

Sziasztok!
Először is szeretném elmondani h ez a blog is működésben marad,
de nyitottam egy új blogot is.
Cím: www.tiedavilag.blogspot.com.
Egy törit írok rajta.
Tartalom.:
Bianca nehéz döntést hozott.
Hátrahagyta múltját mert veszély leselkedik rá.
Egyetlen megoldás maradt.Nagybátyjához fordul segítségül,hogy
meglelje apját.
El akarja űzni a múltját,de valaki nem hagyja élni.
Remélem mindenkinek tetszeni fog,már kész a bevezető fejezet.
Mindenkinek köszönöm h eddig követtétek a Vonzerőt nemsokára
készül a következő fejezet a 14-es! (L) <3
Puszi és jó olvasást!
Neesh

Alex szemszöge:
Másnap reggel ajándékok fogadtak a fa alatt.
Az én egyetlen tiszta ajándékom azonban nem az
új pulcsi meg a lakás volt,hanem Niki.
A megbocsájtása tisztább volt a lelkiismeretemnél,mert szembe
kellett néznem a bűntudatommal hogy
Magyarországon hagytam.
Szóval elmentem egy kis üzletbe,mielőtt Niki
felkelt volna,és megvettem a gyémántgyűrűt,amit
neki szántam.Tudtam hogy örülni fog neki,pláne
ha felkel,és arra ébred hogy ez az egész nem egy
ostoba álom.Csodálkoztam kissé hogy a bolt,karácsonykor is
nyitva van,de azért boldog voltam!
Valóban a feleségem lesz,és minden körülményt
helyesen fogom végigszemlélni.
Niki 10 órakor kelt fel.Akkor is azért,mert
bementem a szobába,hogy kivegyek a szekrény aljából
egy kis csomagolópapírt.
-Jó reggelt!-dünnyögte félálomban.
Elmosolyodtam,és a hálószoba sötétjében az ágyhoz léptem.
Otthon voltam.Nem a szüleim házában,hanem az enyémben.
Most már a MIENKBEN! Nikiében és az enyémben.
-Neked is királylány! Jó sokáig aludtál! Boldog
karácsonyt!
-Ma van a karácsony?-kérdezte.
Az arcát láttam,mert az előszobából beáradó fény,
adott némi látásviszonyt.
Bólintottam.Elégedetten mosolyra húztam a számat.
-Akkor nem tétovázhatunk! Gyerünk! Meg akarom
kapni az ajándékomat!-nevetett,s átölelte a nyakam.
A vállamra emeltem,s kicipeltem a nappaliba.
Ott a feldíszített fa várt ránk.
Ő is elégedett volt,új díszeivel átkarolva.
-Nahát!-csodálkozott Niki,mikor letettem a földre.
A karácsonyfához rohant,és a díszeit nézegette.
-Ez a hetedikes osztálykép!-mosolygott vissza rám,mikor
meglátta a fa tartójának támasztva a képet.
Elnevette magát.Boldog volt és lelkes.
Niki letérdelt,s kiemelte a képet a fa alól.
-Ezt...magammal hoztam.Gondoltam tetszeni fog.
De van ott még valami! Nézd csak meg alaposan!-mondtam,s
a fa alatt lévő kis dobozkára mutattam.
Niki kivette a fa alól,s finoman leszedte az ezüstszalagot,
a dobozkáról.Ezután leemelte a tetejét.
Felcsillant a szeme,mikor meglátta a benne lévő
albumot.A címen ez állt:
"KARÁCSONYI ALBUM NIKI ÉS ALEX"
Lapozgatni kezdte,s elérzékenyülve nézegette
a tavaly karácsonyra készül képeket.
Az albumon levő díszek is a karácsonyra utaltak,így
még hangulatosabbnak néztek ki.
Én is letérdeltem mellé.
-Ezeket az utazásom előtti estén szedtem össze.
Emlékbe.-mosolyogtam.
Niki átölelte a nyakamat.
-Ismét együtt vagyunk! Alex! Ígérd meg hogy többé
nem hagysz el!-kérte.
Határozottan bólintottam.-Hisz tegnap kértem meg a
kezed! Erről jut eszembe.Le tudnál ülni egy percre a
fotelbe? Mindjárt visszajövök!-mondtam,s egy kirohantam
a szobából.
A csomagolópapírral körbevontam a gyűrűs dobozkát,és
egy masnival átkötöttem.
Ekkor visszamentem a nappaliba.
Niki a bőrfotelban ült.Letérdeltem.
-Nikoletta! Most jött el az idő! Hozzám jönne feleségül?-kérdeztem
lovagias hangon.
Niki felkuncogott,s ismét átölelt.
-Igen!-mondta.
Kivette a gyűrűt.
-Wáo! Ez...nem kellett volna!-mentegetőzött,s le sem
vette a gyűrűről a szemét.
Elmosolyodott.
-Azt szeretném...akarom,hogy meg kapd mindent amiről
álmodsz! És ha erről álmodsz hát akkor itt van!
-Nem! Ez nem elég! Egy gyűrűhöz férfi is kell,aki
odaadja.És nekem csak ez kell! A férfi akit úgy hívnak
Alex!-mondta csillogó szemekkel.
Nagy kő esett le a szívemről.
Ekkor hangos dörömbölést véltem felfedezni.
A bejárati ajtó felől jött.
Felmorrantam.
Kiszaladtam a fehér kőpadlón és kinyitottam az ajtót.
Michael lépett be.Izzadt volt,sápadt,
vérben izzó tekintettel.
-Hé! Ez családi ünnep!-horkantam fel.
Michael dühösen a nappaliba rohant,ahol ott találta
Nikit.
-Hol van Liana? Vagy talán már nem érdekel? Ki ez
a csaj?
-A barátnőm...a menyasszonyom.-mondtam büszkén.
Michael döbbenten nézett.De aki itt a legmeglepettebb volt az
Niki.Csak bámulta Michaelt.
-Mit akarsz? Kinyögöd végre?
-Elmondtad neki a titkod! Elmondtad neki hogy farkas vagy.
Elmondtad neki hogy megfenyegettelek...én pedig...elárultam
neki véletlenül hogy nem is vesztettem el az emlékezetem.-hajtotta
le a fejét.Vérvörös arca nem is látszódott.
Tapsoltam és mosolyogtam Michael tiszteletére.
-Hogy mi?-lépett közbe Niki.-Te elmondtad valakinek rajtam kívül
hogy farkas vagy?
-Elmagyarázom!
-Az jó lesz!-tette karba a kezét Niki,s felhúzta egyik
szemöldökét.
-Michael! Ezt máskor beszéljük meg oké? Menj haza,
higgadj le és panaszold el a bajod az egyik csajodnak
a sok közül oké?-javasoltam gúnnyal hangsúlyomban,de
ekkor Michael a falhoz nyomott.
Bevertem a fejem.
Niki rémülten kiáltott fel.
-Azonnal hagyd abba világos? Nehogy már te legyél az én házamban
a főnök!-ekkor Niki egy gyors rúgással a pasik legfájdalmasabb
testrészébe rúgott.
Michael felordított,így egérutat nyertem.
S kidobtam Michaelt a házból.
Nem tudtam magamban tartani a nevetést.Elfeküdtem
a padlón.A hideg lehűtötte a fejemet,ott ahol bevertem.
Niki mérgesen felültetett.
-Alex! Tartozol egy magyarázattal!-egyből elkedvetlenedtem.
-Tudom!-váltottam komolyra.-Tudod,minden falkának van egy vezetője.
Nálunk Daniel az.És az ő unokahúga Liana,annak a fiúnak
a barátnője akit az előbb láttál.
Michael megfenyegetett minket,hogyha nem szállok le Lianáról,
akkor elmondja neki a titkunkat,mert meglátott engem
az erdőben,farkasként.Liana kezdett rájönni a dolgokra,
míg Daniel és én rávezettük a dolgokra.De nem magam miatt.
Hanem Daniel és Liana miatt.Liana elmondta Michaelnek hogy
tudja a tényeket,majd szakított vele.Ennyi a nagy sztori.És
most Michael rajtam veri le a dühét.De te nagyon
ügyes voltál! Menő volt az a rúgás!
-Oké.. én izé.. figyelj! Ígérd meg hogy többé nem
csapsz be! Rendben?
-Rendben!-ígértem meg.
Niki besétált a szobába,és elővonszolt egy hatalmas dobozt.
Elképedtem.
-Mégis... mi ez?-s a dobozra mutattam.
-Az ajándékod te kis butus.Nyisd ki!
-Oké!-mondtam,s a dobozhoz léptem.
Leszedtem a szalagot,és levettem a tetejét.
Egy hatalmas maci volt benne,egy kis levéllel a kezében.
A levélben ez állt:
Szeretném ha szeretnél,szeretném ha ölelnél
Mindent mely hozzád köt,kifejezi e levél.
Bár nem tudom mit mondjak,akadoznak a szavak,
Létem kiteljesül,veled beteljesül.


A maci egy szívecskét is tartott a kezében.
-Köszönöm édes!-mondtam.-Figyelj! Ne légy mérges!
De... el kéne mennem Lianához.Tudnom kell hogy van.
Elvégre a mai nap a karácsonyról szól,és szegény biztosan
nagyon maga alatt van.
-Alex... ez az ő ügye,miért avatkozol bele?
-De te is eljöhetsz! Hogy lásd,rá sem vetek egyetlen
szerelmes pillantást sem!
-Oké!-egyezett bele.
-Akkor? Indulhatunk?
-Persze csak felöltözöm!


Liana szemszöge:
Minden kavargott...
Mintha tűt keresnék a végtelen szénakazalban.
A pontokat lehetetlen volt összekötni,majd felfogni,ki,mit,
és miért csinált.Kiváltképpen Michael.
Felkavartak az események.
Anya csak nyaggatott,abba sem akarta hagyni.
Még éjjel is átjött ellenőrizni,hogy minden oké-e.
Aztán a mai napon,egymillió ajándék várt a nappaliban.
Apa szerencsére nem rendezett cécót,szóval nyugodtabb
voltam.De mégis magányos.Michael nélkül....
az egész arcom nedves volt a bőgéstől,és nem tudtam
felépülni.A depresszió maga alá temetett,akár egy
hatalmas hurrikán a telihold szürkületében.
Úgy 11 óra fele átjött Alex,és a barátnője Nikoletta.
Meglepetten néztem fel.
-Szia!-üdvözölt sajnálkozó tekintettel Alex.
Átölelt,és előrébb tessékelte a barátnőjét.
-Ő itt Niki.-a lány kedves mosolyt erőltetett az arcára,
bár látszott rajta hogy nem nagyon örül a társaságomnak.
Felém nyújtotta a kezét.
-Nikoletta Main.
-Liana Rivers.-viszonoztam a kézfogást.
A lány sóhajtott egyet.
-Hallottam mi történt.A volt barátodat már... volt
szerencsém megismerni.Dühös természetű.
-Aha.-fortyogtam.
A lány felhúzta szemöldökét,majd enyhén megrázta
a fejét.
-Nézd! Nagyon sajnálom ami történt. Én...-próbálkozott
a lány.
-Niki! Kérlek! Hagyd ezt a témát...-s kicsordultak a szememből
a könnyek.-Nem akarok erről beszélni.
-Persze megértem.Csak azt akartam mondani,hogy
én is átéltem ezt a helyzetet...-s Alexre nézett.
A térdemre hajtottam a fejem.
Sírtam.Nem tudtam visszatartani a krokodilkönnyeket.
Niki mellém ült,és simogatni kezdte a hátam.
Jól esett a gondoskodás annak ellenére,hogy
mennyire gyűlölhet.
Alex kedvesen elmosolyodott.
Ő is leült mellém,s szólt pár szót.
-Szereted őt Lia?
-Nem. Gyűlölöm.Most mindennél jobban.
-Most?-kérdezte,s próbálta felvenni a szemkontaktust,
amit én nem viszonoztam kellőképpen.
Csak várakoztattam őket,hogy próbáljanak
szólni,de nem tették.
És én szépen lassan egyedül maradtam.
Alex és Niki ketten nagyon boldogok.
És még az esküvői meghívót is az asztalomon hagyták.
Csak én nem tudom érezni az élet forró
sugallatát,amint a tengerparton ülök a férjemmel Michaellel,
és boldogan élek AMÍG meg nem halok!
De nem! Nekem nem ez jutott,hanem
egy boldogtalan,bús karácsony... és még
nem ért véget!

Liana szemszöge: