Vonzerő 8.fejezet-A falka

Alex szemszöge:


Nehéz életem volt! Mindennel meg kellett
Karácsonyra nem mindig kaphattam meg amit akartam.
És mikor számomra világossá vált,hogy életem kezdő szempontját,
a tanulást,gátolhatja valaki,eléggé elbizonytalanodtam.
Meg akarom valósítani önmagam,és el szeretném felejteni
Lianát.Egy életre!Megint összejött ezzel a Michaellel,
akivel 2 napja megállapodtam.
Tegnap eljött hozzám Liana,és beszámolt nekem mindenről.
Megbeszéltem vele az életemet,titkokba avattam be,és
megértette.Megnyugtatott,de féltékennyé is tett,amit
nem akart.
Szeretem őt! Igen! Jó érzés ezt kimondani végre! De ő
Michaelt szereti.Ő maga mondta nekem tegnap.
Visszamegy hozzá.Csak nem értem miért.
Annyi fájdalmat,kínt okozott neki mostanában.
Az eltelt két hónapban csak panaszkodott,és
a vállamon sírta ki magát.Jól éreztük
magunkat,és...és én szerelmes lettem.Mint
annak idején....valakibe,akit azóta elfelejtettem.
Bárcsak Liana rájönne,hogy mellettem jobb helye
lenne.MELLETTEM? Hisz én egy szörny vagyok!
Egy farkas! Egy nyál csorgató,vérfarkas,aki
még arra sem képes,hogy korlátozza
az érzelmeit egy lány közelében.
Liana maga az álom nő.Kedves,okos,és ártatlan.
Michael átveri! Nem akármilyen módszerekkel.
És most nekem is szenvednem kell miatta.
A kezében tartja a titkomat.
4 éve élek farkas életet.A falkának 7 tagja van,
de tegnap előtt,csak 5-en álltuk el Michael útjait.
Most éppen.De amikor 2 falka kerül össze,hogy
küzdjön az életéért akkor sokkal többen vagyunk
Daniel a falkavezér.21 éves.Nagyon okos fiú.
Mindenki szereti őt.Jessie az újonc,aki nem régóta a falka
tagja.Sam,a menő,aki azt hiszi,ő a legerősebb.
Brian: Na ő a legerősebb.Hatalmas.Az emberi
alakja is félelmetes.Charlie,az átlagos,aki
csak meghúzza magát.Aztán ott van
Clarisse,aki Jessie ikertestvére,és egyben a falka
egyetlen nő nemű tagja.
Clarisse egyébként nagyon erős farkas,de mindenki
lebecsméreli amiatt hogy lány,ezért nem igen nyílt
alkalma a bizonyításra.
Éppen a nagy utcákon száguldoztam kissé
félittasan.Álmos voltam.Szó szerint,azt sem tudtam
mit csinálok.Mégis tudtam a cél irányt.
Daniel háza New York szélén.Ott volt a falka összes
tagja.Clarisse,Charilie,Sam,Daniel,Brian és Jessie is.
Mikor beléptem a házba,kínos csend fogadott.
-Mi történt?-kérdeztem.Mindenki nézett.
Clarisse mintegy elbűvölő kislány kedélye alá bújva,
átszellemülten elmosolyodott hogy oldja a feszültséget.
-Szia Alex!-mondta,és megölelt.
Daniel felállt a szoba sarkában elterülő
fotelból,és zsebre vágta a kezét.
-Beszélni szeretnénk veled.-mondta.
-Oké,persze! Mondjátok csak!-legyintettem lazán.
Leültem a kanapéra Charlie,Brian és Jessie mellé.
Daniel nyugodt környezete,most kezdett
kicsit felidegesíteni.
-Mi van közted,és Liana közt? Ki az a Liana?-kérdezte
Daniel.Fura képet vágva felhúzta a szemöldökét.
Magyarázatot várt,de én nem akartam neki válaszolni.
Sajnos muszály volt.
-Semmi.Egyáltalán semmi sincs köztünk,érted?-Daniel
hitetlenkedve nézett rám.
-Akkor miért kérte két napja az a pasi hogy szállj
le róla?
-Mert attól fél hogy elvehetem tőle.De én már megmondtam
neki is és nektek is hogy csak barátok vagyunk.
Nem hiszem hogy magyarázattal tartozom nektek.-mondtam
és elfordítottam a fejem.
-Jó,akkor barátok se legyetek.Szakíts meg vele
minden kapcsolatot,megértetted? Nem
lehetsz vele se jóba,se szerelembe,se sehogy világos?
Hagyd élni a csajt a pasijával!
-Mi?-hördültem fel.-Nehogy már te akard nekem
megmondani! Liana a barátom és nem fogom
hogy emiatt a majom miatt ez megszakadjon!
És különben is mi közötök van hozzá?-háborogtam.
Valójában tudtam a választ.Egy okos válasz,egy hülye
kérdésre.
-Hogy mi közünk? Az hogyha ez a Michael
elárulja a kilétünket,akkor végünk!
-Nem nektek.Csak nekem.-motyogtam.
-Mindannyiunknak!-hangsúlyozta Daniel.
Annyira szerettem volna hinni neki!
De egyszerűen nem engedelmeskedhetek egy
ilyen parancsnak.
-Figyelj Dan...-kezdtem,de Daniel
félbeszakított.
-Tudod,hogy soha nem szólnék bele az életedbe,
pláne nem a szerelmi ügyeidbe...de ez most
nem csak rólad szól.Hanem az egész
falkáról.És amíg én vagyok a falkavezér,és a falka
veszélyben van,addig az lesz itt,amit én diktálok.
Oké?-kérdezte.
Egy percig tétován kerestem a választ,de nem akartam
ellent mondani Danielnek,ezért igent
mondtam.Daniel megveregette a vállam,és
annyit mondott:
-Így neked is jobb lesz haver! Ha az a csaj
mást választ,egye meg amit főzött.
-Persze.-mondtam halkan.Némán kisétáltam a
házból,de Clarisse utánam jött.
-Alex,várj!-unott képpel megfordultam,és
megvártam míg Clarisse beér.
-Ki ez a lány Alex?-kérdezte.
-Ez a lány...egy fantasztikus csaj.Miért
érdekel? Csak nem féltékeny vagy?
-Nem! Nem vagyok féltékeny.Csak
kíváncsi.Gyerünk! Mond el! Kérleeeek!
-Oké.Elmondom.Gyere sétáljunk egyet.-mikor
az erdő felé értünk,egy jobb kanyarral levágtuk
az utat a kis kitérőnél.-A neve Liana
Rivers.Csodálatosan szép! És okos is.
Szomszédok vagyunk.Még.Egészen pontosan
addig,amíg véglegesen be nem költözök az új házba.
-Áh! Értem.És mi tetszik benne?
-Nos,minden.Az hogy okos,csinos,kedves.
Olyan mint egy fiatal ápoló nő,akit érdekelnek
azok,akik az útjukba akadnak.
-Aha.És mond Alex.-egy percre megállított.
Kerek szemeivel rám pislogott,és tudtam,fontos
kérdést fog feltenni.Clarisse rejtelmesen
nézett.
-Már...bevésődtél,ebbe a Lianába?-bökte
ki.
-Szóval erre ment ki a játék! Daniel küldött
utánam mi?-mondtam és egy perc
alatt futásnak eredtem.Farkas bőrbe bújva
rohantam a nagy erdőnek.
Clarisse utánam.Gondolataink összeakadtak.
Képesek vagyunk gondolat kommunikációra.
Mint a vérfarkasok nagy része.
Alex! Alex!-kiáltotta Clarisse.
Alex! Nem Daniel küldött. Én akartalak
megkeresni.Tudod...csak aggódom!
Megtennéd,hogy lelassítasz? Á már mindegy!
Itt vagyok!-üzente mikor beért.
Akkor miért jöttél? Mit akarsz?
Már mondtam hogy mit akarok!
Beszélni veled a bevésődésről.Te is tudod,hogy
egy nap kénytelen leszel,végig hallgatni,és
erről beszélni.-bizonygatta.
Felejts el Clarisse!-gondoltam gorombán.
Alex! Most már hiába futsz,mert ezzel
elárultad magad.-mondta.
Még vagy 10-15 percig cikáztam az erdőben
Clarissel a nyomomban.
Megálltam.Lihegtem párat,Clarisse pedig
lefékezett.Nagyokat lélegzett.
Alex!...Képes vagy felnőtt módjára
ember alakban tisztázni a dolgokat?-kérdezte,és
békejobbként,ismét emberként állt előttem.
Én is visszaváltoztam.
-Akkor most tisztázzuk oké? Nem vésődtem
bele.Legalább is,én nem érzem ezt.Nem
tudom.De annyi szent,hogy ehhez se neked,
se Danielnek,sem pedig a falkának nincs
köze.
-Azért egy csöppnyi mégis van,nem gondolod?
Mert végül is ha te bevésődsz valakibe,akkor
az a te életedet is,és a falkában való viselkedést
is gátolhatja.Ez a farkasok 25 százalékánál bekövetkezett
már.Ezért kóboroltak el,a párjukkal együtt.
Ám egészen más,ha te egy emberbe
vésődsz be.
-Miért olyan fontos ez neked?-kérdeztem és
gyors léptekkel tovább sétáltam.
Clarisse utánam futott.
-Azért...azért mert aggódom érted.
És mert a falka tagja vagy.Én pedig
egy lány vagyok.Mikor kiderült hogy Brien...
tudod,akkor mindent megtettem,hogy átéljem
a helyzetet.Hiába menekülsz a sorsod elől,
mindig utolér majd.Árnyékként fog téged követni.
Te meg se kép se hang rohansz a nagyvilágba.
-Talán azért,mert nekem így jó! Nem fog
nekem senki sem parancsolni!
-Tudod,hogy Daniel soha se tenne ilyet.
De ez most a falkáról szól.Ezért megkérlek
hogy gyere vissza a házba.
-Minek? Ott csak kioktatnak.
Különösképp Daniel.-Clarisse megértő
módon nézett.Nem hiszem hogy
képes lenne átélni a helyzetem.
16 éves.Még szinte kislány.
-Arra nem gondoltál hogy aggódik érted?
És a falkáért? Egy alfának az a dolga,hogy
mentse a falkáját.És ő ezért teszi amit tesz.-VISSZAVONOM!
Clarisse írtó okos dolgot mondott most.
Megöleltem,és félszegen a Daniel háza
iránya felé néztem.Az idő még viszonylag
kellemes volt,de az óra kegyegése jelezte,hogy nemsokára
ideér a csípős tél.Clarisse forró puszit
nyomott az arcomra,amit ha Brien látna valószínűleg
képen vágna,de mivel tudja,hogy Clarisse jobban
szereti őt mint az életét,mindössze csak egy kis
"elbeszélgetésben" részesülnék.
-Mehetünk?-kérdezte szorításomból szabadulva.
Bólintottam,és visszaindultunk a ház felé.
Clarisse útközben sokat kérdezősködött,és érdeklődött
Liana felől.Még egy képet is kért
róla,de nem szolgálhattam effélével.
-Figyelj Alex!-kezdte.-Emlékszel hogy Brien
és én hogy jöttünk össze?
-Igen.-mondtam elképedve.Nem értettem mire
akar kilyukadni.
-Akkor gondolom a nehézségeinkre is emlékszel.
-Aha.Miért?
-Mindössze csak azért,mert én ember voltam,ő
pedig farkas.És amikor megtudtam,nagy ívben
elkerültem.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-A kérdés hogy te el akarod-e mondani
a farkas létedet Lianának.Annak a veszélye
is fenn áll,hogy valaki mástól tudja meg.És ha mindenképpen
szeretnéd ha tudná,akkor neked kéne elmondani.
És nem Michaelnek.-egy percig
úgy éreztem Clarisse okosabb mint én.
Annyira tündéri ahogyan mosolyog,ahogyan okoskodik
és ahogyan szereti Briant.Ő az egyetlen
női nem,akit anyán és persze Lianán kívül
a legjobban szeretek.Mindig mellettem volt.
A falka összes tagját ölelgeti,és mint egy
kislány,elvarázsol mindenkit a bájával.
-Tudom Clarisse.Tudom.De nem fogom neki
elmondani azért hogy veszélybe sodorjam.
Őt is és titeket is.Elvégre,ha Liana megtudná
a titkot,és velem akarna lenni,akkor Michael
biztosan bosszút állna.
-Ez igaz.Szóval Lianat mindenképpen el kell
felejtened,ugye?-sóhajtottam.
-Igen.El kell felejtenem.Bárcsak el tudnám!-mondtam.
Clarisse megveregette a vállam.Ahogy közeledtünk
a házhoz,megcsapott a finom pizza illata.
-Daniel anyukája sütötte.-mondta Clarisse,mikor
meglátta,mekkorákat szippantok a levegőbe.
-Már most érzem hogy finom lesz.-mosolyogtam.
Felbaktattunk a lépcsőkön,és beléptünk az ajtón.
Jessie nyomban az ölembe ugrott mint egy óvodás.
-Hé öreg,tudtommal 16 vagy,nekem meg mindjárt
lesz egy sérvem.
-Bocs,csak örülök hogy látlak... öreg.-nevetett.
Kimentem a konyhába.Ott volt Daniel anyukája.
-Ó...ó...Alex!-mondta és arcom két keze közé
csippentette.-De jó hogy itt vagy! Miért mentél
el olyan dühösen? Azt hittük őrültséget csinálsz!
-Én?
-Ó,én mondtam hogy,nem fog semmibe belekeveredni!-legyintett
Danielnek,aki Clarissel,és a többiekkel együtt készítette
elő a terítéket.
-Rendes gyerek ez igaz?!-mondta Daniel anyukája.
-Oké,anyu,kérlek,inkább szeleteld fel a pizzát!-adta ki
a parancsot Daniel.Ekkor félrehívtam Charliet.
Ő volt a legközelebb.
-Mi a baja?-kérdeztem.
Charlie vészjósló tekintete megrémisztett.
-Annyi,hogy nem szeretné,ha belekeverednél valamibe.
Ezalatt azt értem,hogy nem szeretné,ha Michael,Liana vagy
a családja közelében lennél.
-De én már mondtam neki,hogy aggodalomra semmi
ok.Leszállok róluk.-mondtam.Kissé felemeltem
a hangomat,mert úgy éreztem,a mai vacsoránál én leszek
a fekete bárány.
-Ne nekem mond öreg! Én csak azt tudom,amit
nekünk elmondott Daniel.-egy percre,
mintha sokkóval ráztak volna meg.
A falkavezér a falka ellen hergeli az egyik tagot.
Pompás! A jóslat bevált.Ma én leszek a fekete
bárány.Charlie el akart menni,de egy fogással
visszatartottam.
-Pontosan mit mondott nektek Daniel?-Charlie
kínosan pislogott.Egyszer csak elment
a villany.A szobán eluralkodott a sötét.
Megragadtam az alkalmat,és kirántottam
Charliet a bejárati ajtón.
-Mi van?-kérdezte felháborodva.
Remegő tekintettel bámult rám.A hűvös
széltől kirázott a hideg.Megborzongtam.
-Mit mondott nektek Daniel?-kérdeztem minden
szót kihagsúlyozva.Tudni akartam mit
pusmog.
-Nem kell attól tartanod,hogy ellened fordulunk.
Mi csak a javadat akarjuk.
-Tehát?-kérdeztem ismételten.
Charlie nagyokat lélegezve mondta ki a választ.
-Azt mondta,hogy tartsunk téged szem előtt,és
minél távolabb Lianától.
-MI?-háborodtam fel.-Hogy képzeli ezt?-elindultam
felfelé,de Charlie gyorsaságával nem vehettem
fel a versenyt.
-Állj!-mondta kemény tekintettel-Mielőtt
olyat csinálsz amit nem kéne,gondold át,mennyi mindent
tesz meg értünk.Te is megtehetsz annyit,hogy elfogadod
a döntést.
-De hát én már elfogadtam!-mondtam szinte már
kiabálva.-Miért nem bízik bennem?-Charlie
felmorrant,és éreztem hogy addig itt tart
majd,amíg én azt nem mondom hogy
rendben.
-Mit vársz most?-kérdeztem.
Ismét felmorrant.Majd megint.
És megint.
-Oké rendben! De azt akarom hogy
mond el neki amit most mondtam neked.
-Megegyeztünk.
-Kitűnő.Most pedig menjünk.-és ezzel ismét
bementünk a házba.A sötét még tartott,de Brien már
a széken állva cserélte az égőt.Látni lehetett,mert
gyertyákat raktak körbe a szobába.
Clarisse Jessiehez simult.Ők igaz testvérek voltak.
Képtelen voltam megállni hogy el ne mosolyodjak.
Ahogyan szeretik egymást...minden testvérnek példa
lehetne.A vacsora alatt,nagy volt a szótlanság.
Néha köhintett egyet egyet valaki,vagy tüsszentett.
De beszéd nemigen volt aznap este.
Este beültem a kocsiba,és hazafuvaroztam
Jessiet,és Clarisset.
-Ti mit beszéltetek ketten,mikor elmentetek?-kérdezte
Jessie útban hazafelé.
Clarisse és én összenéztünk.
-Miért érdekel?-nézett hátra Clarisse
gyanakvóan.Jessie megvonta a vállát.
-Csak Lianáról.Semmi különösről.
-Oké.-mondta lazán.
-Akkor azt megkérdezhetem húgi,hogy miért nem a barátod
fuvaroz téged haza?-érdeklődött Jessie.
-Az ő dolga nem?-mondtam.
Mikor hazavittem a két fiatalt,elgondolkodtam a falkán.
Ők ketten a legfiatalabbak,néha mégis úgy érzem,
okosabbak,mint bárki más.
A legváratlanabb pillanatban előjönnek,és
olyan mondanak,hogy mindenkinem eláll a szava.
De ez ritkán van.A kivilágított utcák bizalmat adtak.
A különböző diszkó klubokból kihallatszott a zene,az
ordítások.Alig vártam hogy hazaérjek,és
pihenjek egy kicsit.A mai nap fárasztó
volt.


Liana szemszöge:
Másnap reggel Daniel,unokabátyám ébresztett.
-Szia!-ujjongtam.Daniel egyedül él,egy
kis telken New York mellett.
Nem sokszor látom,mert rengeteg a dolga.
Ő is még egyetemre jár.Nagyon okos.
A szülei elköltöztek innen,ööö...Ausztráliába.
Egy éve hagyták el Danielt,mert belekeveredtek valamibe,
ezzel a mi "hírnevünkre" kárt hozva.Elmenekültek,
miközben a rendőrség szegény unokabátyámon élte ki
a keresést.Daniel nem akarta bemártani a szüleit,
de egy helybéli elárulta a rendőrségnek hogy
valahol Ausztráliában vannak.Azóta nem tudunk
róluk semmit.És nem is akarunk.Danielt megvetették
a barátai,s el akart menni.New York mellett él.
Egy kis erdő előtt.
Daniel a reggelinél mindenkinek átnyújtott egy-egy
kis ajándékot.Nekem egy ezüst karkötőt adott,
belegravíroztatva a nevem.
-Na és,mi van a fiúkkal?-kérdezte Daniel,mikor
magunkra maradtunk a szobámban.
-Semmi.Michaellel járok,lassan 3 éve,a legjobb
fiú barátom,pedig egy Alex nevű fiú.-mosolyogtam
nyílt őszinteséggel.
Daniel ledöbbenve nézett rám.Szemei elkerekedtek,
majd összeszűkültek.
-P...pontosan milyen Alex és milyen Michael?-kérdezte.
Furcsa módon éreztem magam.
-Alex Tailor,és Michael Philippe.Miért? Talán
ismered őket?-nagyon kíváncsi lettem.
Mintha rejtegetne valamit.Komolyra
akartam fordítani a szót,de Daniel inkább kivonult
válasz nélkül.Utána rohantam.
-Daniel!-megfogtam a kezét,és magam felé
fordítottam.-Ismered őket? Igen! Te ismered
őket,és van valami,amit tudnom kell!
-Igen! Ismerem őket! De nincs hozzájuk
közöm.
-Akkor miért rohantál el? 
-Mert...mert...csak.
-Olyan nincs!-vágtam rá.
Most már biztosan valamit rejteget.
Valamit,amit én nem tudok.
-Figyelj Liana! Vannak magánügyeim,amit nem
szeretnék a tudtodra adni oké? Kérlek szépen!
Hagyd ezt! Most megyek,de délután csinálunk
valami közös programot.Oké?
-Nem nem oké! Mond el! Most!-parancsoltam.
De Daniel némán,rezzenéstelen arccal,elrohant.
KÖVETNEM KELL!-határoztam el,és unokabátyám
után settenkedtem.Tudnom kell,mert...mert
itt van valami.És az a valami,kapcsolódik a számomra
fontos emberekhez.És nem hagyom,hogy
olyasmi történjen,amit nem akarok!!
Egyre erősödött bennem az adrenalin.
Félelmetesen nagy erő lakozott bennem abban
a másodpercben.