Vonzerő 2/1. fejezet

Na Drágák! Itt a fejezet! Kicsit rövid lett!
Puszi!


Mintha egy diafilmet játszottak volna le előttem.
Magányos voltam.A szobám félig kiürült, semmi sem állt össze.
A hideg kőpadlón ücsörögtem, s végiggondoltam csődbe fulladt szerelmi életem.
Laura lépett be.
-Hozzak valamit? Egy teát?-kérdezte.
Nem tudtam feleszmélni, csak a szavakat hallottam, de az értelmét nem.
Leguggolt mellém, és félretűrte a hajam.
-Tudom, most minden rossz és... és fájdalmas de... oké békén hagylak.-mondta
és kiment.
Mintha egy kődarab vágott volna agyon, egyszerűen nem kaptam levegőt.


Daniel szemszöge:
Másnap meglátogattam Nikit.Igazából ki szerettem volna engesztelni
az unokahúgom és Alex miatt.
-Szia!- köszöntem, s hagytam hogy szomorú tekintetével végigjárja
arcom.-Hogy vagy?
-Elemészt a fájdalom.-morogta alig hallhatóan, s közben a semmibe bambult.
Vonzó lánynak tűnik.
-Nézd Niki!-s leguggoltam-Tudom, most rossz helyzetben vagy, de hagyd!
Az idő majd mindent rendbe hoz!
-Mindenki ezt mondja.-emelte fel a hangját.
Felállt és kiment az erkélyre.Nem akartam zavarni, mert láttam, ahogy
becsukja a szemét, magába szívja az amerikai levegőt, és ezért elsomfordáltam.
Becsuktam a szobaajtót, de ekkor hirtelen hangokat hallottam, bár ha jobban belegondolok
inkább egy sikoly volt.
Betörtem a szobába.
-Niki!-kiáltottam de nem volt sehol.
Az első pillanatban az játszódott le bennem hogy leugrott az erkélyről.
Felmérve a kárt, reagált az agyam, és kirohantam az erkélyre.
Letekintettem, de csak az üres placcot láttam és autókat. De embernek semmi
nyoma.
Mivel feltűnés nem nagyon volt,az oldal fal kis kövein keresztül kimásztam az korláton,
és lassanként haladtam.
Lefele ereszkedtem egyik padkáról a másikra, s közben egyre hallottam a végzet
bombájának pityegését.Tik-tak, tik-tak!! Egyre inkább berögződött az agyamba
a félelmetes jövő, de nem! Ezzel nem szabad foglalkoznom! Most
csak is a menekülés a tét, ugyanis úgy érzem, Nikit elrabolták.
Nem emberi lény volt, hisz a föld felett több méterrel nem tud senkit elrabolni egy ember,
és nem tud egy pillanat alatt eltűnni. A közelben nincs farkasfalka rajtunk kívül,
tehát csak egy megoldás volt.... Visszajöttek! A betolakodók... a földünkre.A MI földünkre.
A területünkre!!! A betolakodók azaz a vérszívók 30 évvel ezelőtt ismét itt voltak
és őseink földjére rontottak.Gyilkoltak és olyan dolgokat tettek ami megbocsájthatatlan.
Egy épeszű vérivó nincs ezen a bolygón.A farkasok háborút indítottak, mert a betolakodók
folyton csak fokozták a helyzetet. Azt mondták megölnek mindenkit ha nem adjuk
oda a földet.De mi ennél eszesebb élőlények vagyunk mintsem hogy bedőljünk
a kisded trükköknek.Tudtuk hogy így is úgy is megölnék a földieket, tehát nem adtunk
egy négyzetméter területet sem.Ezért kitört a háború.
Több mint 2 napig tartott.A vámpírok különleges képességekkel bírtak, úgy a farkasok
is.Sok élet és élettelen halt ki akkor.Ez a mi kis történetünk. Azóta sem jöttek ide.
Ismét egy ,,emelettel'' lejjebb ereszkedtem.
Ekkor leértem. Mivel emberi alakomban nem volt oly kitűnő a szaglásom mint
farkasként, ezért próbáltam minél több gyanús jelet észlelni, de a rabló
túl profi volt.Semmi nyom.Kivéve...! A tavasz egyre melegebb volt, szinte már
nyárba csöppenhetett az ember. Megláttam egy karkötőt.
Ez Nikié!-reagáltam.
Egy-két másodperc beletelt, míg szagokat észleltem.
Mmm! Ez az illat Niki parfümének illata.Rózsás... de ezen kívül idegen szagnak is nyoma akadt.
Bár a vámpírok (mert számunkra ők a betolakodók) nem nagyon hagynak szagot, valami
mégis akad.
Elindultam és a játszótéren keresztül rohantam a nagy boltíves házak és panelutcák mellett,
végig az elnyelt semmis utcákon.Míg a szag eltűnt.
Nyoma veszett. Lehet hogy az éles kanyarnál veszett el az illat és a bűz egyhuzamban,
de az is lehet hogy az illat gyárak miatt éreztem a rózsa parfümöt.
Gyűlölet haragja volt bennem egyszerre és aggodalom.
Nikinek nyoma veszett.Ha megtalálom azt aki...
Csődöt mondtam! Én a falka alfája egyszerűen csődöt mondtam.
Ennyi kész!
Nem adhatom fel!
Tovább mentem, végig az utcán, mikor hangokat hallottam.
Keserves nyögéseket.Az illat feltűnt de a szag nem.
-Niki! Niki!-kiáltottam, s az egyik panelház mögé mentem.
A fű vizes volt, a tegnapi eső miatt.
Niki ott feküdt, egy hatalmas vérfolttal a kezén.
Siralmas állapotban volt. Mikor közeledtem felé, megint éreztem
a szagot.Nikin.Ez jobban fájt, mintha engem akart volna megölni.
Nyeltem egyet és Nikihez rohantam.
Felemeltem, és magamhoz szorítottam.Vittem egyenesen haza.
A házamba.
-Charlie! Charlie!- a falkatag orvos és rengeteget tud.
Charlie és a többiek ijedten tekintettek rám és Nikire.
Lefektettem az kanapéra.
Clarisse a szája elé tartotta a kezét és a sebet nézte ami Niki kezén és nyakán
is volt.
Hallottam amint mindenkinek elakad a lélegzete.
Brien elvezette Jassie-t és Clarisse-t.
-Hol van Alex?-kérdeztem.
-Nem tudom Dan!-válaszolta Charlie és fertőtlenítőt hozott.
Sam még ottmaradt és felmérte a helyzetet.
Sóhajtottam, majd Sammel együtt kicsit hátráltam hogy Charlie nyugodtan
végezhesse a munkáját.
Kimentem a többiekhez.
-Mi történt?-kérdezte Brian.
-Itt vannak. A vérszívó szörnyek! Ők rabolták el Nikit.Bár én csak egyet
észleltem, de hitem szerint egyedül nem mernek ide jönni.Biztos vagyok benne hogy
többen vannak.-mondtam
Mindenki tekintetén kiült a döbbenet.Legfőképp Clarisse rémült meg,
arcát Brian mellkasához szorította.
Láttam, az arcok félelmet sugalltak.Legalább is Clarisse-é.
-Majd én ketté nyársalom a bolondos fejüket azoknak a mentőautó színű
pofájúaknak!-vágott kemény tekintetet Jassie.
-Hé hé hé!-fékezte le Sam.-Ez nem gyerekjáték.Nem viccelhetsz.-szólt.
Sóhajtottam.
Ekkor bejött Charlie.
-Daniel be kell vinnünk a kórházba.Az állapota egyre romlik.Sietnünk kell.-mondta.
Egy percig elvesztett lélegzettel kapkodtam a szó után.
-Életveszélyben van?-kérdeztem, Charlie vállára téve a kezem.
-Nem tudom! De ha nem sietünk, félek késő lesz.-motyogta.
A nappaliba rohantam.Felvettem Nikit, és gyorsan kiviharzottam vele a kocsimba.
Charlie és Sam velem jöttek.Sam elöl ült, Charlie pedig próbálta stabilizálni Niki állapotát.
Úgy siettem ahogy csak tudtam.
Rettenetesen féltettem.


Liana szemszöge:
Átöleltem.Semmi sem állíthatott meg, vele voltam és nem mással.
-Utazzunk el!-mondta Alex villódzó szemekkel.
-Szeretlek! És tudod hogy szeretlek! Ezért utazzunk! Akárhova csak
akarod! Hova akarsz menni?
-Magyarországra a szülőhazámba. Tudom, nem voltál még távol a családodtól,
és ez most furán jött, de mi lenne ha elmennék Balatongyörökre? Ott születtem és ott is
éltem sokáig! Mi lenne ha...-mondta de félbeszakítottam.
-Ide figyelj! Ha még egy szót szólsz, én... MIKOR INDULUNK?-kérdeztem
poénos arccal.
Alex felnevetett.
Férfias bájától ájultan néztem fel rá.Magas volt és félig kigyúrt.
Száját szorosan számra tapasztotta, s közben éreztem, el sem akar engedni.
Jobban esett, mint mikor tavasszal a fűben és a harmatos virágok közt fekve
csiklandozza a hátam és a nyakam a szellő.Mikor szánk már nem ért össze, hátrébb léptem.
-Csomagolhatok?
-Akár ebben a perben is!-mondta, s ismét átölelt.
Elindultam a szobánk felé, és a hatalmas franciaágy alatt lévő bőröndöket és 
a szekrény aljában lévő utazótáskákat készítettem elő.
Alex utánam jött.
-Ó ez pompás!-mondta,és megpuszilt.
-Te, tényleg! Mi lesz a falkával? 
-Jól ellesznek nélkülem hidd el! Írok is egy SMS-t Danielnek hogy 
indulunk a repülőtérre pár órán belül!-mosolygott, s elővette a telefonját.
Néztem hogy mit ír.
Daniel! Liana és én elutazunk Magyarországra, hogy picit csillapodjanak a kedélyek!
Remélem nem haragszol! Lia puszil téged és a többieket is!
Majd találkozunk! Szervusz!
-Na ezt elintéztük!-nevettem elégedetten, s pakolgatni kezdtem.
Az összes ruhámat elraktam, elcsomagoltam.
A kedvenc könyveim és ruháim is a táskákba kerültek, illetve az Alextől kapott ajándékok,
kedveskedések is.Minden tökéletes lett!


KOMIKKKAT! (L)