Vonzerő 14.fejezet -Az esküvő

 Sziasztok... hát rövid lett a feji meg minden :$
Na puszi!


Tavasz-május 14.


Nikoletta szemszöge:

-Nem vagyok rá képes!-mondtam Kerinek a szobában.
Keri megigazgatta a fátylam,én meg úgy éreztem majd felfordul a gyomrom.
-Nem leszek képes végigsétálni azon a hosszú szőnyegen miközben mindenki
engem bámul!-nyöszörögtem a földig érő tükör előtt.
-De igen! Tudod mit mondott nekem Alex?-kérdezte Keri az esküvőtervező.
Nagy szemekkel néztem rá választ várva.
-Azt mondta hogy nem hiszi el hogy itt lehet veled!
-Ez... olyan aranyos! De én...-annyira félek!
Szeretem Alexet! És nem akarom elveszíteni! Épp ezért mennem
kell,és biztatnom magam a fenébe is! Mindenképpen hozzá szeretnék
menni Alexhez,és minden percben megölelni.
-Nyugi! Semmi gond! Minden rendben lesz! Áh hallod?
Gyere indulnunk kell! -mondta.
Követtem,s közben a szívem majd kiugrott a helyéről.
A templom előtt apa várt.Átöleltem,és
apa átadta a csokrom.
Elindult a szokásos esküvőzene,én meg elindultam apuval
a jobb oldalamon.
Alex ott állt magabiztosan, és az életkedve nagyobb volt mint valaha.
A tömegben a szemem sarkából megpillantottam Lianat
halvány mosollyal.
Már vagy több hónapja volt az egész traumája,mégis
szomorú.
Mikor odaértem,és megfogtam Alex kezét,biztonságot éreztem.

Liana szemszöge:
Ott álltak,és én meg... összetört szívvel ücsörögtem.
A díszlet rózsaszín fehérben ücsörgött a templom magas ívein.
A faragott képek táncoltak körülöttünk.
Mikor a pap a tiltakozós részhez ért, úgy éreztem nem hagyhatom hogy
összejöjjenek.
Sok hónap kellett hogy rájöjjek kit is szeretek.
-Alex ne!-kiáltottam sírva.-Szeretlek!-mondtam.
Mindenki rám nézett,én meg felálltam.
Alex odasétált hozzám,én pedig megcsókoltam.
Niki ott feküdt a padlón,és hirtelen úgy éreztem rosszul cselekedtem.
Igen,Niki ájultan feküdt,és már senki sem törődött velem és Alexszel.
-Annyit mondj hogy nem szeretsz,és elhúzok innen!-könyörögtem.
Egy percig azt hittem Alex pofon vág,és visszamegy Nikihez,de nem tette,
inkább csak nézett rám,és tekintete megakadt az enyémen.
Egy puszival törölte le üveges könnycseppjeimet.
-Szeretlek! De nem ugyanabban az időben mint Nikit.
Na jó... igen szeretlek. És bár imádom Nikit, nem annyira hogy
feleségül vegyem.Tudod,ezen sokat gondolkoztam az elmúlt
hónapokban.
-Gyere!
-Nem szabad itt hagynom Nikit!
-Ha szeretsz akkor itt hagyod!-mondtam közömbösen,és
kiszaladtam a templomból.
Alex utánam futott,egészen a bokrokig.
-Ide figyelj! Ebből szörnyű nagy botrány lesz!-mondogatta
Alex.
-Tudom! Vállalom a következményt!-mondtam,s ismét megcsókoltam
Alexet.
Átöleltük egymást,ott a bokor mögött.Alex gondolkozva nézett
a templom sárgás fala felé.
Tudom hogy bánta hogy otthagyta Nikit,és velem jött,de úgy éreztem
ő is szeret,és gyengesége miatt nem fog itt hagyni.
Szeretem! És most semmi sem állíthat meg!

4 hónappal később.:
-Végre beköltözhetek a lakásomba!-kiáltottam fel,mikor
megláttam újonnan tervezett lakásom.
Minden a saját tervezésem.Büszkén néztem végig
a nappalin.
-Csodás lett nem gondolod?-ölelt át hátulról Alex.
-De igen!-nevettem,s fáradtan ledőltem a kanapéra.
Alex a nyakamat puszilgatta majd felállt.
-Kipakolom a ruhás dobozaimat.
-Oké!-mondtam,és kitekintettem az ablakon.
Egyszer csak kopogtattak.
Kinyitottam az ajtót.
-Szia Michael!-köszöntem.
-Szia! Tudom sokat vétettem ellened és Alex ellen,de örülök
hogy végre meglelted a boldogságod! Remélem egyszer majd megkapom
az esküvői meghívót.
-Köszönöm és megkapod!-mosolyogtam.
-Hát.. akkor szia!-mondta Michael és hátrálni kezdett.-Oh és még valami!
Remélem barátok maradunk!
-Természetesen!-nevettem.
Ez most már tökéletes! Nikivel is sikerült megtárgyalni az ügyet,és
nem lett mérges... annyira.
Egy beteljesült szerelem,egy farkas,és egy halandó...
HÁT MI EZ HA NEM VONZERŐ????

                                                          VÉGE 
                             Folytatása következik