.
Sziasztok! Aki elolvassa ezt a történetet,az
REMÉLEM nem bánja majd meg.Amit
itt olvashattok,az a fantáziámnak köszönhető.
Ez az én világom,melybe szívesen beleképzelném
magam.Mindenkinek más a fantáziája,mást
tud elképzelni.És mindenki máshogy fejezi ki.
Van aki ír,van aki rajzol,és van aki naplót vezet.
Én az írással próbálkozom,és remélem sok sikerrel.
Mindenkinek a fantáziájára bízom,mi jön le
neki a történetemből.
De nem húzom tovább az időtöket. Jó olvasást!
Sűrű füstfelhő tátongott az erdő meredek domboldalain
ácsorgó fák felett.
Nem tudtam tovább menekülni
a mögöttem rohanó farkasfalka elől.
Sajgott a lábam,a fejem,és ekkor elestem.
A bennem elvakuló félelem leplezetlen
nagysága,kezdett egyre jobban csökkenni.
Feküdtem a földön.A falka egyszerre állt meg,és
hallottam ahogy levegőt vesznek.
Fölém hajoltak.A nyáluk egy része rám
csepegett,és hagytam hogy megöljenek,
ott helyben.Már nem tudtam ellenállni.
És nem is akartam,ahogy megpillantottam
És nem is akartam,ahogy megpillantottam
a karamellbarna szemű farkast.
Ő volt a legközelebb hozzám.
Kecses mozgással,körbejárt,és
jelezte a többieknek,hogy álljanak hátrébb.
Az orrával kitámasztotta a fejem,és
felültetett.A levegőtlen pára sokaságában is
éreztem hogy velem van legbelül.
Fájdalmasan pillogva hallgatott.Egészen addig
míg nem mozdultam.Ekkor a többiek támadásra
készen állva előreléptek.Körbevizsgáltam ellenségeimet,
ahogy ők tették velem.Farkasszemet nézve
bambultam sötét szemükbe.
Körbeálltak.Próbáltam leplezni óriási
félelmem,és közelebb hajolni ahhoz
a farkashoz,amelyik az előbb idejött hozzám.
Ekkor felmorrant.Hirtelen elhúztam a kezem,és megpróbáltam
felállni,de a farkasok morogni kezdtek.
A fájdalom belülről kezdett elönteni,majd egészen
a fejemig hatolt.
A fájdalom belülről kezdett elönteni,majd egészen
a fejemig hatolt.
Félelmet keltő pillantással lesték minden mozdulatomat.
Nagyot nyeltem.A gombóc a torkomon felerősödött.
A félelem uralta minden egyes gondolatomat.
Eszmémet nem tudtam használni,mert
hirtelen azt sem tudtam hogy kerültem a havas
erdő közepére.A hó recsegett
a talpam alatt.Nagyokat lélegeztem.
A kezem teljesen átfagyott,a lábujjaimat,
nem éreztem.Fogadni merek,hogy
az teljesen kipirosodtam.Megborzongtam
közönségem láttán.Pár farkaskölyök is meglapult
a háttérben bámulva a mai zsákmányt,azaz engem.
Az én farkasom
a háttérben bámulva a mai zsákmányt,azaz engem.
Az én farkasom
közelebb lépett,és szemembe nézve
sétált fel s alá.Mozdulni,se nem tudtam,
se nem akartam.De hirtelen arra lettem
figyelmes hogy megcsörrent a mobilom.
Kinyitottam a szemem,és a szobám
közepén találtam magam.Sokkos állapotban
hallottam a telefonom csörgését.Magasra emeltem.
A kijelzőn Michael,a barátom képe jelent
meg ami most kifejezetten megnyugtatott.
Felvettem.
Felvettem.
-Szia!-köszöntött.
-Helló! Mizújs?-a hangom egészen beleremegett.
-Semmi különös.Arra gondoltam
hogy eljöhetnél velem
vacsorázni...-Michael hangja különlegesen csengett.
Mint mindig.Szoros kapcsolat állt
kettőnk közt,és ezt ő is tudta.
3 éve járok vele együtt.Apám,Tony azonban ki nem
állhatja.Csak mert egyszer Michael és én 3 napig
drogoztunk,amire Michael vett rá.
Apám szavai azóta is a fejembe csüngtek.
-A lányom drogozott? Hát szép! Micsoda
szégyen!-mondta.Én a fejéhez vágtam hogy
3 nap drog nem a világ vége,így nem kell
hogy kitagadjon a családból.
Mint mindig.Szoros kapcsolat állt
kettőnk közt,és ezt ő is tudta.
3 éve járok vele együtt.Apám,Tony azonban ki nem
állhatja.Csak mert egyszer Michael és én 3 napig
drogoztunk,amire Michael vett rá.
Apám szavai azóta is a fejembe csüngtek.
-A lányom drogozott? Hát szép! Micsoda
szégyen!-mondta.Én a fejéhez vágtam hogy
3 nap drog nem a világ vége,így nem kell
hogy kitagadjon a családból.
-Vacsorázni? Mikor? Ma?
-Ha nem gond...persze.
-Máris megkérdem aput.-felálltam az ablak ülőkéről,
s kinyújtóztam az összegubózás után.
Az ajtót résnyire nyitottam,a fejemet,
pedig kidugtam rajta.
Lekiáltottam,a telefont a vállamhoz szorítva.
-Apa! Ma vacsorázni megyek Michael-lel.
Nem gond?-hallottam apám
csendes,elfojtott mormogását,a dolgozó szobájából.
"Menj"
-Mehetünk.Mikor jössz?-szóltam újra
a telefonba.
-8-ra ott vagyok.
-Rendben-letettem a telefont,
s készülődni kezdtem.
Fél óra állt rendelkezésemre.
Felvettem egy farmert és egy laza
pólót.Nem akartam nagy felhajtást
csapni,a körülöttem elterülő
világban.
A legjobb minőségű
cipőt vettem ki a szekrényből,elvégre
vacsorázni megyek,s
amint lábamra húztam a cipőt,a földig érő tükörben
bámulni kezdtem magam.
"Gyönyörű vagy!"-szokták mondani
ismerőseim.
A kérkedés,és a felvágás sosem volt a stílusom.
SOSEM! Mindig is megbecsültem amit
kaptam,melyre szüleim tanítottak.
És ha rám kiabáltak,csendben tűrtem.
És ha rám kiabáltak,csendben tűrtem.
Hook ezzel egyáltalán nem volt tisztában.
Hook a mostohatesóm,1 év van köztünk.
Anya sokáig nem esett teherbe,
és örökbe fogadta Hook-ot,de aztán kiderült,hogy
mégiscsak várandós..Mindig jól nevelt,igazságot hozott.
Hook a mostohatesóm,1 év van köztünk.
Anya sokáig nem esett teherbe,
és örökbe fogadta Hook-ot,de aztán kiderült,hogy
mégiscsak várandós..Mindig jól nevelt,igazságot hozott.
A népszerűségem a jó jegyeim miatt szárnyalt az Albert Einstein
Gimnáziumban,ahova jártam.
Idén fejeztem be,és most a Columbiára járok egyetemre.
Apám juttatott be felvételi nélkül.
Sosem kellett küzdenem az effélékkel.
A gimibe is így jutottam be.
A gimibe is így jutottam be.
De ezzel nem vágtam fel.
Soha! Legalábbis a tudatomban soha!
A tudatalattim azonban csinált már
pár őrültséget.Például mikor
"véletlenül" Michael drogozott 3 napig,
én pedig ugyanezt tettem.
De azóta jó útra tértem.
Mikor lejárt a készülődési fél óra,
megszólalt Michael roverjének
a dudája.
Kisétáltam a bejárati ajtón,és
a kivilágított kis
utcakövön,kiléptem a kapunkon.
Beültem Michael mellé,s
megcsókoltam.
Ettől mindig bizseregtem.
-Na? Indulhatunk?-kérdezte.
-Természetesen!-válaszoltam könnyedén.
Az autó elgurult a házunk előtt,én pedig
elfordítottam a tekintetem,mikor
láttam,apám engem fürkész az ablakából.
-Jajj ne!-morogtam.
-Mit mondtál?-kérdezte Michael.
-Semmit!-kinéztem az ablakon.
Elterült előttem a város forgalmas utcáinak
sokasága,és az autók tömege.
Ember egy szál sem.
A természet védelem az egészben a legrosszabb.
Senki sem gyalogol,vagy biciklizik,helyette
inkább mindenki autózik.
Számomra fontos a környezet.
Ezért járok a Columbiára,első évesen.
Ott ezzel is foglalkoznak.
Legalább is páran.Folyamatosan
az álmom járt az eszemben.Az a farkas...
olyan szépen nézett rám...és én..egészen
elolvadtam a látványától.
Az ébresztett fel gondolataim sokasága
alól hogy megérkeztünk a számunkra kedves helyre.
az álmom járt az eszemben.Az a farkas...
olyan szépen nézett rám...és én..egészen
elolvadtam a látványától.
Az ébresztett fel gondolataim sokasága
alól hogy megérkeztünk a számunkra kedves helyre.
Kiszálltam az autóból,és magamba szívtam
az emlékek levegőjét.
Kellemes érzés fogott el mikor
idejárhattam.
Ugyanis Michael és én itt találkoztunk először,
és itt is jöttünk össze.
Michael bevezetett az étterembe,
ahol ismét elfogott a kellemes bizsergés.
Leültem egy asztalhoz,
Michael pedig közvetlenül elém.
Rám mosolygott,majd
megvártam míg megrendeli az ételt.
A szokásosat kértük,a szokásos
pincértől.
-Nos..rá szeretnék térni a tárgyra.-Michael
feszesen figyelt,és zöld szemembe
nézett.
-Ööö az az igazság,hogy 3 éve vagyunk együtt,
boldogan.Így van?
-Igen.-válaszoltam,miközben a hangom megremegett.
Csak nem szakítani akar velem?
Nem akartam elhinni,azt..azt nem élném túl.
Szeretem Michaelt.
Nem akartam elhinni,azt..azt nem élném túl.
Szeretem Michaelt.
A félelem elöntötte már amúgy is remegő
testem.
-Szeretnék elmondani valamit,
mielőtt hozzá fognék.Tudnod
kell hogy nagyon szeretlek.
Jobban mint bárkit valaha.-boci szemekkel
rám nézett,hogy ismertesse,amúgy is tudatos
hírét.Azt hogy szeret.
rám nézett,hogy ismertesse,amúgy is tudatos
hírét.Azt hogy szeret.
-Tudom,persze hogy tudom.-szóltam.Michael tétovázott,
hogy belevágjon-e őszinte vallomása után
a mondandójába.Elpirult egy kicsit,
s kezemre tette a kezét.
-Akkor szeretném megkérdezni.-sóhajtott
egyet,majd így szólt.
egyet,majd így szólt.
-...Liana Rivers...Hozzám jössz feleségül?-bökte ki végül.
Más lány,egyből a pasija nyakába ugrott
volna,de én nem.Csak ültem sokkos állapotban
a széken,és a félelemtől elveszve
gondolkodtam a ki nem mondott válaszon.
2 megjegyzés:
Chijaa!
Eddig nem volt időm olvasni a történeteidet, bevallom, hosszúnak találtam őőket.
De kiráály!! (Y)
Farkas!! Taylorkámróól megrítetted az ötletek!!
Like-olom
Pusszi.♥
Szija! Háát,jó bevallom,mostanság
tetszenek a farkasok,de a
te Taylorkádhoz egy ujjal se
nyúlok!
Köszi
Pusz
Megjegyzés küldése