Üzemeltető: Blogger.
RSS

Vonzerő 8.fejezet-A falka








Alex szemszöge:


Nehéz életem volt! Mindennel meg kellett
küzdenem.Még azzal is,hogy megfelelő egyetemre kerüljek.
Karácsonyra nem mindig kaphattam meg amit akartam.
És mikor számomra világossá vált,hogy életem kezdő szempontját,
a tanulást,gátolhatja valaki,eléggé elbizonytalanodtam.
Meg akarom valósítani önmagam,és el szeretném felejteni
Lianát.Egy életre!Megint összejött ezzel a Michaellel,
akivel 2 napja megállapodtam.
Tegnap eljött hozzám Liana,és beszámolt nekem mindenről.
Megbeszéltem vele az életemet,titkokba avattam be,és
megértette.Megnyugtatott,de féltékennyé is tett,amit
nem akart.
Szeretem őt! Igen! Jó érzés ezt kimondani végre! De ő
Michaelt szereti.Ő maga mondta nekem tegnap.
Visszamegy hozzá.Csak nem értem miért.
Annyi fájdalmat,kínt okozott neki mostanában.
Az eltelt két hónapban csak panaszkodott,és
a vállamon sírta ki magát.Jól éreztük
magunkat,és...és én szerelmes lettem.Mint
annak idején....valakibe,akit azóta elfelejtettem.
Bárcsak Liana rájönne,hogy mellettem jobb helye
lenne.MELLETTEM? Hisz én egy szörny vagyok!
Egy farkas! Egy nyál csorgató,vérfarkas,aki
még arra sem képes,hogy korlátozza
az érzelmeit egy lány közelében.
Liana maga az álom nő.Kedves,okos,és ártatlan.
Michael átveri! Nem akármilyen módszerekkel.
És most nekem is szenvednem kell miatta.
A kezében tartja a titkomat.
4 éve élek farkas életet.A falkának 7 tagja van,
de tegnap előtt,csak 5-en álltuk el Michael útjait.
Most éppen.De amikor 2 falka kerül össze,hogy
küzdjön az életéért akkor sokkal többen vagyunk
Daniel a falkavezér.21 éves.Nagyon okos fiú.
Mindenki szereti őt.Jessie az újonc,aki nem régóta a falka
tagja.Sam,a menő,aki azt hiszi,ő a legerősebb.
Brian: Na ő a legerősebb.Hatalmas.Az emberi
alakja is félelmetes.Charlie,az átlagos,aki
csak meghúzza magát.Aztán ott van
Clarisse,aki Jessie ikertestvére,és egyben a falka
egyetlen nő nemű tagja.
Clarisse egyébként nagyon erős farkas,de mindenki
lebecsméreli amiatt hogy lány,ezért nem igen nyílt
alkalma a bizonyításra.
Éppen a nagy utcákon száguldoztam kissé
félittasan.Álmos voltam.Szó szerint,azt sem tudtam
mit csinálok.Mégis tudtam a cél irányt.
Daniel háza New York szélén.Ott volt a falka összes
tagja.Clarisse,Charilie,Sam,Daniel,Brian és Jessie is.
Mikor beléptem a házba,kínos csend fogadott.
-Mi történt?-kérdeztem.Mindenki nézett.
Clarisse mintegy elbűvölő kislány kedélye alá bújva,
átszellemülten elmosolyodott hogy oldja a feszültséget.
-Szia Alex!-mondta,és megölelt.
Daniel felállt a szoba sarkában elterülő
fotelból,és zsebre vágta a kezét.
-Beszélni szeretnénk veled.-mondta.
-Oké,persze! Mondjátok csak!-legyintettem lazán.
Leültem a kanapéra Charlie,Brian és Jessie mellé.
Daniel nyugodt környezete,most kezdett
kicsit felidegesíteni.
-Mi van közted,és Liana közt? Ki az a Liana?-kérdezte
Daniel.Fura képet vágva felhúzta a szemöldökét.
Magyarázatot várt,de én nem akartam neki válaszolni.
Sajnos muszály volt.
-Semmi.Egyáltalán semmi sincs köztünk,érted?-Daniel
hitetlenkedve nézett rám.
-Akkor miért kérte két napja az a pasi hogy szállj
le róla?
-Mert attól fél hogy elvehetem tőle.De én már megmondtam
neki is és nektek is hogy csak barátok vagyunk.
Nem hiszem hogy magyarázattal tartozom nektek.-mondtam
és elfordítottam a fejem.
-Jó,akkor barátok se legyetek.Szakíts meg vele
minden kapcsolatot,megértetted? Nem
lehetsz vele se jóba,se szerelembe,se sehogy világos?
Hagyd élni a csajt a pasijával!
-Mi?-hördültem fel.-Nehogy már te akard nekem
megmondani! Liana a barátom és nem fogom
hogy emiatt a majom miatt ez megszakadjon!
És különben is mi közötök van hozzá?-háborogtam.
Valójában tudtam a választ.Egy okos válasz,egy hülye
kérdésre.
-Hogy mi közünk? Az hogyha ez a Michael
elárulja a kilétünket,akkor végünk!
-Nem nektek.Csak nekem.-motyogtam.
-Mindannyiunknak!-hangsúlyozta Daniel.
Annyira szerettem volna hinni neki!
De egyszerűen nem engedelmeskedhetek egy
ilyen parancsnak.
-Figyelj Dan...-kezdtem,de Daniel
félbeszakított.
-Tudod,hogy soha nem szólnék bele az életedbe,
pláne nem a szerelmi ügyeidbe...de ez most
nem csak rólad szól.Hanem az egész
falkáról.És amíg én vagyok a falkavezér,és a falka
veszélyben van,addig az lesz itt,amit én diktálok.
Oké?-kérdezte.
Egy percig tétován kerestem a választ,de nem akartam
ellent mondani Danielnek,ezért igent
mondtam.Daniel megveregette a vállam,és
annyit mondott:
-Így neked is jobb lesz haver! Ha az a csaj
mást választ,egye meg amit főzött.
-Persze.-mondtam halkan.Némán kisétáltam a
házból,de Clarisse utánam jött.
-Alex,várj!-unott képpel megfordultam,és
megvártam míg Clarisse beér.
-Ki ez a lány Alex?-kérdezte.
-Ez a lány...egy fantasztikus csaj.Miért
érdekel? Csak nem féltékeny vagy?
-Nem! Nem vagyok féltékeny.Csak
kíváncsi.Gyerünk! Mond el! Kérleeeek!
-Oké.Elmondom.Gyere sétáljunk egyet.-mikor
az erdő felé értünk,egy jobb kanyarral levágtuk
az utat a kis kitérőnél.-A neve Liana
Rivers.Csodálatosan szép! És okos is.
Szomszédok vagyunk.Még.Egészen pontosan
addig,amíg véglegesen be nem költözök az új házba.
-Áh! Értem.És mi tetszik benne?
-Nos,minden.Az hogy okos,csinos,kedves.
Olyan mint egy fiatal ápoló nő,akit érdekelnek
azok,akik az útjukba akadnak.
-Aha.És mond Alex.-egy percre megállított.
Kerek szemeivel rám pislogott,és tudtam,fontos
kérdést fog feltenni.Clarisse rejtelmesen
nézett.
-Már...bevésődtél,ebbe a Lianába?-bökte
ki.
-Szóval erre ment ki a játék! Daniel küldött
utánam mi?-mondtam és egy perc
alatt futásnak eredtem.Farkas bőrbe bújva
rohantam a nagy erdőnek.
Clarisse utánam.Gondolataink összeakadtak.
Képesek vagyunk gondolat kommunikációra.
Mint a vérfarkasok nagy része.
Alex! Alex!-kiáltotta Clarisse.
Alex! Nem Daniel küldött. Én akartalak
megkeresni.Tudod...csak aggódom!
Megtennéd,hogy lelassítasz? Á már mindegy!
Itt vagyok!-üzente mikor beért.
Akkor miért jöttél? Mit akarsz?
Már mondtam hogy mit akarok!
Beszélni veled a bevésődésről.Te is tudod,hogy
egy nap kénytelen leszel,végig hallgatni,és
erről beszélni.-bizonygatta.
Felejts el Clarisse!-gondoltam gorombán.
Alex! Most már hiába futsz,mert ezzel
elárultad magad.-mondta.
Még vagy 10-15 percig cikáztam az erdőben
Clarissel a nyomomban.
Megálltam.Lihegtem párat,Clarisse pedig
lefékezett.Nagyokat lélegzett.
Alex!...Képes vagy felnőtt módjára
ember alakban tisztázni a dolgokat?-kérdezte,és
békejobbként,ismét emberként állt előttem.
Én is visszaváltoztam.
-Akkor most tisztázzuk oké? Nem vésődtem
bele.Legalább is,én nem érzem ezt.Nem
tudom.De annyi szent,hogy ehhez se neked,
se Danielnek,sem pedig a falkának nincs
köze.
-Azért egy csöppnyi mégis van,nem gondolod?
Mert végül is ha te bevésődsz valakibe,akkor
az a te életedet is,és a falkában való viselkedést
is gátolhatja.Ez a farkasok 25 százalékánál bekövetkezett
már.Ezért kóboroltak el,a párjukkal együtt.
Ám egészen más,ha te egy emberbe
vésődsz be.
-Miért olyan fontos ez neked?-kérdeztem és
gyors léptekkel tovább sétáltam.
Clarisse utánam futott.
-Azért...azért mert aggódom érted.
És mert a falka tagja vagy.Én pedig
egy lány vagyok.Mikor kiderült hogy Brien...
tudod,akkor mindent megtettem,hogy átéljem
a helyzetet.Hiába menekülsz a sorsod elől,
mindig utolér majd.Árnyékként fog téged követni.
Te meg se kép se hang rohansz a nagyvilágba.
-Talán azért,mert nekem így jó! Nem fog
nekem senki sem parancsolni!
-Tudod,hogy Daniel soha se tenne ilyet.
De ez most a falkáról szól.Ezért megkérlek
hogy gyere vissza a házba.
-Minek? Ott csak kioktatnak.
Különösképp Daniel.-Clarisse megértő
módon nézett.Nem hiszem hogy
képes lenne átélni a helyzetem.
16 éves.Még szinte kislány.
-Arra nem gondoltál hogy aggódik érted?
És a falkáért? Egy alfának az a dolga,hogy
mentse a falkáját.És ő ezért teszi amit tesz.-VISSZAVONOM!
Clarisse írtó okos dolgot mondott most.
Megöleltem,és félszegen a Daniel háza
iránya felé néztem.Az idő még viszonylag
kellemes volt,de az óra kegyegése jelezte,hogy nemsokára
ideér a csípős tél.Clarisse forró puszit
nyomott az arcomra,amit ha Brien látna valószínűleg
képen vágna,de mivel tudja,hogy Clarisse jobban
szereti őt mint az életét,mindössze csak egy kis
"elbeszélgetésben" részesülnék.
-Mehetünk?-kérdezte szorításomból szabadulva.
Bólintottam,és visszaindultunk a ház felé.
Clarisse útközben sokat kérdezősködött,és érdeklődött
Liana felől.Még egy képet is kért
róla,de nem szolgálhattam effélével.
-Figyelj Alex!-kezdte.-Emlékszel hogy Brien
és én hogy jöttünk össze?
-Igen.-mondtam elképedve.Nem értettem mire
akar kilyukadni.
-Akkor gondolom a nehézségeinkre is emlékszel.
-Aha.Miért?
-Mindössze csak azért,mert én ember voltam,ő
pedig farkas.És amikor megtudtam,nagy ívben
elkerültem.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-A kérdés hogy te el akarod-e mondani
a farkas létedet Lianának.Annak a veszélye
is fenn áll,hogy valaki mástól tudja meg.És ha mindenképpen
szeretnéd ha tudná,akkor neked kéne elmondani.
És nem Michaelnek.-egy percig
úgy éreztem Clarisse okosabb mint én.
Annyira tündéri ahogyan mosolyog,ahogyan okoskodik
és ahogyan szereti Briant.Ő az egyetlen
női nem,akit anyán és persze Lianán kívül
a legjobban szeretek.Mindig mellettem volt.
A falka összes tagját ölelgeti,és mint egy
kislány,elvarázsol mindenkit a bájával.
-Tudom Clarisse.Tudom.De nem fogom neki
elmondani azért hogy veszélybe sodorjam.
Őt is és titeket is.Elvégre,ha Liana megtudná
a titkot,és velem akarna lenni,akkor Michael
biztosan bosszút állna.
-Ez igaz.Szóval Lianat mindenképpen el kell
felejtened,ugye?-sóhajtottam.
-Igen.El kell felejtenem.Bárcsak el tudnám!-mondtam.
Clarisse megveregette a vállam.Ahogy közeledtünk
a házhoz,megcsapott a finom pizza illata.
-Daniel anyukája sütötte.-mondta Clarisse,mikor
meglátta,mekkorákat szippantok a levegőbe.
-Már most érzem hogy finom lesz.-mosolyogtam.
Felbaktattunk a lépcsőkön,és beléptünk az ajtón.
Jessie nyomban az ölembe ugrott mint egy óvodás.
-Hé öreg,tudtommal 16 vagy,nekem meg mindjárt
lesz egy sérvem.
-Bocs,csak örülök hogy látlak... öreg.-nevetett.
Kimentem a konyhába.Ott volt Daniel anyukája.
-Ó...ó...Alex!-mondta és arcom két keze közé
csippentette.-De jó hogy itt vagy! Miért mentél
el olyan dühösen? Azt hittük őrültséget csinálsz!
-Én?
-Ó,én mondtam hogy,nem fog semmibe belekeveredni!-legyintett
Danielnek,aki Clarissel,és a többiekkel együtt készítette
elő a terítéket.
-Rendes gyerek ez igaz?!-mondta Daniel anyukája.
-Oké,anyu,kérlek,inkább szeleteld fel a pizzát!-adta ki
a parancsot Daniel.Ekkor félrehívtam Charliet.
Ő volt a legközelebb.
-Mi a baja?-kérdeztem.
Charlie vészjósló tekintete megrémisztett.
-Annyi,hogy nem szeretné,ha belekeverednél valamibe.
Ezalatt azt értem,hogy nem szeretné,ha Michael,Liana vagy
a családja közelében lennél.
-De én már mondtam neki,hogy aggodalomra semmi
ok.Leszállok róluk.-mondtam.Kissé felemeltem
a hangomat,mert úgy éreztem,a mai vacsoránál én leszek
a fekete bárány.
-Ne nekem mond öreg! Én csak azt tudom,amit
nekünk elmondott Daniel.-egy percre,
mintha sokkóval ráztak volna meg.
A falkavezér a falka ellen hergeli az egyik tagot.
Pompás! A jóslat bevált.Ma én leszek a fekete
bárány.Charlie el akart menni,de egy fogással
visszatartottam.
-Pontosan mit mondott nektek Daniel?-Charlie
kínosan pislogott.Egyszer csak elment
a villany.A szobán eluralkodott a sötét.
Megragadtam az alkalmat,és kirántottam
Charliet a bejárati ajtón.
-Mi van?-kérdezte felháborodva.
Remegő tekintettel bámult rám.A hűvös
széltől kirázott a hideg.Megborzongtam.
-Mit mondott nektek Daniel?-kérdeztem minden
szót kihagsúlyozva.Tudni akartam mit
pusmog.
-Nem kell attól tartanod,hogy ellened fordulunk.
Mi csak a javadat akarjuk.
-Tehát?-kérdeztem ismételten.
Charlie nagyokat lélegezve mondta ki a választ.
-Azt mondta,hogy tartsunk téged szem előtt,és
minél távolabb Lianától.
-MI?-háborodtam fel.-Hogy képzeli ezt?-elindultam
felfelé,de Charlie gyorsaságával nem vehettem
fel a versenyt.
-Állj!-mondta kemény tekintettel-Mielőtt
olyat csinálsz amit nem kéne,gondold át,mennyi mindent
tesz meg értünk.Te is megtehetsz annyit,hogy elfogadod
a döntést.
-De hát én már elfogadtam!-mondtam szinte már
kiabálva.-Miért nem bízik bennem?-Charlie
felmorrant,és éreztem hogy addig itt tart
majd,amíg én azt nem mondom hogy
rendben.
-Mit vársz most?-kérdeztem.
Ismét felmorrant.Majd megint.
És megint.
-Oké rendben! De azt akarom hogy
mond el neki amit most mondtam neked.
-Megegyeztünk.
-Kitűnő.Most pedig menjünk.-és ezzel ismét
bementünk a házba.A sötét még tartott,de Brien már
a széken állva cserélte az égőt.Látni lehetett,mert
gyertyákat raktak körbe a szobába.
Clarisse Jessiehez simult.Ők igaz testvérek voltak.
Képtelen voltam megállni hogy el ne mosolyodjak.
Ahogyan szeretik egymást...minden testvérnek példa
lehetne.A vacsora alatt,nagy volt a szótlanság.
Néha köhintett egyet egyet valaki,vagy tüsszentett.
De beszéd nemigen volt aznap este.
Este beültem a kocsiba,és hazafuvaroztam
Jessiet,és Clarisset.
-Ti mit beszéltetek ketten,mikor elmentetek?-kérdezte
Jessie útban hazafelé.
Clarisse és én összenéztünk.
-Miért érdekel?-nézett hátra Clarisse
gyanakvóan.Jessie megvonta a vállát.
-Csak Lianáról.Semmi különösről.
-Oké.-mondta lazán.
-Akkor azt megkérdezhetem húgi,hogy miért nem a barátod
fuvaroz téged haza?-érdeklődött Jessie.
-Az ő dolga nem?-mondtam.
Mikor hazavittem a két fiatalt,elgondolkodtam a falkán.
Ők ketten a legfiatalabbak,néha mégis úgy érzem,
okosabbak,mint bárki más.
A legváratlanabb pillanatban előjönnek,és
olyan mondanak,hogy mindenkinem eláll a szava.
De ez ritkán van.A kivilágított utcák bizalmat adtak.
A különböző diszkó klubokból kihallatszott a zene,az
ordítások.Alig vártam hogy hazaérjek,és
pihenjek egy kicsit.A mai nap fárasztó
volt.


Liana szemszöge:
Másnap reggel Daniel,unokabátyám ébresztett.
-Szia!-ujjongtam.Daniel egyedül él,egy
kis telken New York mellett.
Nem sokszor látom,mert rengeteg a dolga.
Ő is még egyetemre jár.Nagyon okos.
A szülei elköltöztek innen,ööö...Ausztráliába.
Egy éve hagyták el Danielt,mert belekeveredtek valamibe,
ezzel a mi "hírnevünkre" kárt hozva.Elmenekültek,
miközben a rendőrség szegény unokabátyámon élte ki
a keresést.Daniel nem akarta bemártani a szüleit,
de egy helybéli elárulta a rendőrségnek hogy
valahol Ausztráliában vannak.Azóta nem tudunk
róluk semmit.És nem is akarunk.Danielt megvetették
a barátai,s el akart menni.New York mellett él.
Egy kis erdő előtt.
Daniel a reggelinél mindenkinek átnyújtott egy-egy
kis ajándékot.Nekem egy ezüst karkötőt adott,
belegravíroztatva a nevem.
-Na és,mi van a fiúkkal?-kérdezte Daniel,mikor
magunkra maradtunk a szobámban.
-Semmi.Michaellel járok,lassan 3 éve,a legjobb
fiú barátom,pedig egy Alex nevű fiú.-mosolyogtam
nyílt őszinteséggel.
Daniel ledöbbenve nézett rám.Szemei elkerekedtek,
majd összeszűkültek.
-P...pontosan milyen Alex és milyen Michael?-kérdezte.
Furcsa módon éreztem magam.
-Alex Tailor,és Michael Philippe.Miért? Talán
ismered őket?-nagyon kíváncsi lettem.
Mintha rejtegetne valamit.Komolyra
akartam fordítani a szót,de Daniel inkább kivonult
válasz nélkül.Utána rohantam.
-Daniel!-megfogtam a kezét,és magam felé
fordítottam.-Ismered őket? Igen! Te ismered
őket,és van valami,amit tudnom kell!
-Igen! Ismerem őket! De nincs hozzájuk
közöm.
-Akkor miért rohantál el? 
-Mert...mert...csak.
-Olyan nincs!-vágtam rá.
Most már biztosan valamit rejteget.
Valamit,amit én nem tudok.
-Figyelj Liana! Vannak magánügyeim,amit nem
szeretnék a tudtodra adni oké? Kérlek szépen!
Hagyd ezt! Most megyek,de délután csinálunk
valami közös programot.Oké?
-Nem nem oké! Mond el! Most!-parancsoltam.
De Daniel némán,rezzenéstelen arccal,elrohant.
KÖVETNEM KELL!-határoztam el,és unokabátyám
után settenkedtem.Tudnom kell,mert...mert
itt van valami.És az a valami,kapcsolódik a számomra
fontos emberekhez.És nem hagyom,hogy
olyasmi történjen,amit nem akarok!!
Egyre erősödött bennem az adrenalin.
Félelmetesen nagy erő lakozott bennem abban
a másodpercben.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vonzerő 7. fejezet-Hamis igazság


Mindig is imádtam a naplementét.Ahogy megvilágítja New Yorkot,
egyszerűen csodás.Remek volt az időjárás is.
Kedvezőnek tűnt minden.De a párás levegő
jelzett,hogy hoppá,itt földindulás lesz.
Eszembe jutottak a mai nap részletei:
Nem vettem meg Mrs.Vondle házát,de
sokat beszélgettem vele..Mindenről.
Alexről is,aki az unokája.Soha sem gondoltam volna.
Soha! Mégis igaz! Nem akartam azt mondani hogy a szomszédom,
de annyit elmondtam hogy ismerem.
Kihasználni sem akartam,hogy enyhítse meg Alex szívét.
Ez nem lenne fair! De még aznap elmentem egy másik
lakásba.
-Miért akarod eladni a lakásod Melani?-kérdeztem
volt osztálytársamat a kis kuckójában állva.
-Öö! Összejöttem valakivel és hozzá költözöm.-egy
percig kissé kínosan érintette a dolog,ahogy
nekem lejött,de utána gyorsan témát váltott.
-Gyere!-mondta Melani,és utána mentem.
Mivel panel ház volt,nekem pont megfelelt.
2 kisszoba,és egy hatalmas nappali,egy picinyke
konyhával,fürdővel.
-Tökéletes!-mondtam.-Nem lenne gond,ha megvenném?
-Dehogy is!-nevetett fel Melani.-Ezért adom el.
Egyébként minden okod meg van rá,hogy megvedd.
Legalább olyasvalaki veszi meg a lakást,akit
ismerek!
-Igen,ez nekem is örömet szerez.-mosolyogtam.-Na,
akkor még alszom rá egyet,és hét közbe elugrom hozzád.
Holnap nem,mert az egyetemi hiányokat pótlom.
-Oké!-egyezett bele Melani,én pedig beültem a kocsiba.
Miután láttam Mrs.Vondle házát,azóta rájöttem,
nincs szükségem hatalmas házra.
Haza felé indultam.Kezdett sötétedni,és az idő
pedig hűvösödni.
-Brrr!-mondtam magamnak.
Ekkor jött egy SMS-em.Csak a szobámban
ülve néztem meg.
Mikor látogatsz meg? Látni akarlak!
Azt hitem eljössz hétvégén,de nem jöttél.

Itt fekszem a kórházban,és nem tudom mi
van veled.Kérlek! Gyere el!  Michael...

Te JÓ ÉG! Michael! Miért nem mentem
be hozzá? Úristen! Nem igaz hogy ilyen béna vagyok!
Semmire se vagyok jó! És biztosan Michael
előhuzakodik azzal a hülye esküvővel,ami miatt
szakítottunk aznap este.Mit tegyek?
Bemenjek hozzá, vagy legyek olyan mint eddig?
Álmok elrontója...Sóhajtottam.
Felhívtam Michaelt.
-Szia!-mondta rekedten.-Mikor láthatlak
végre?
-Öö...nem tudom.Nagyon sok a dolgom.
Michael nézd,holnap egyetem.
-Miért nem tegnap vagy ma jöttél?-kérdezte
gyanakvóan hideg hangon.
-Azért...azért,mert sok elintézni valóm volt.
Haragszol?
-Nem.Csak hiányzol.Holnap kiengednek,
de sok felügyelet kell,amit nem értek.
Teljesen jól vagyok.Otthon kell majd feküdnöm.
Az egy fokkal jobb lesz,mert legalább megszokott
környezetben pihenhetek.Meglátogatsz egyetem
után?
-Öö nem tudom.
-Liana! Kérlek gyere! Van valami,amit nem
akarsz elmondani? Most mond.Vagy ne!
Ne beszélj! Majd holnap.Az egyetem
után...Várlak!-s ezzel letette.Akaratos egy
fiú,azt meg kell hagyni! Miért ilyen nehéz?
Sok lány azon kapja magát,hogy milyen alakokkal
jön össze.Én meg inkább azon,hogy az ilyen
emberek,mint Alex és Michael,hogyan
kezdhettek ki egy olyan rossz szívű lánnyal
mint én.Mindegyikük álmát tönkretettem.
Másnap az egyetemi pótlásaim után,szerencsésen
hazaértem.A nap is sütött,a havas táj pedig
olvadozott.A jégcsapok halk kis roppanásai
idegesítettek.Minden egyes zaj,amit hallottam
fejfájást okozott.Beültem a kocsiba,és
elmentem Michaelhez a kórházba.A szülei
sem voltak ott,de Michael már pakolt a bőröndjébe.
-Szia!-mondtam halványan.Michael hatalmas
mosollyal fogadott.Átölelt és meg akart
csókolni.De én elhúzódtam.
-Ezt...most ne.Inkább...-egy percig
gondolkoztam mit mondjak-segítek pakolni.
-Felesleges szívem.Már mindent elcsomagoltam.
Alig várom,hogy veled lehessek.Te nem
várod? Nem várod hogy a karjaimban tarthassalak?-Michael
érzelmessége furán ütött ki rajtam.Kellemetlen
volt nekem úgy tenni,mintha még mindig
együtt lennénk.
-De...igen.Várom.-mondtam.
-Nemsokára beteljesülhetnek a vágyaink.
Rendben?-Michael nagy szemei az én tekintetemet
fürkészték,de én nem akartam feltekinteni,mert tudtam
mit fog tenni.
-Mi baj Liana? Miért vagy ilyen szótlan?
-Öö miből gondolod hogy baj van?-kérdeztem,
és próbáltam leplezni félelmem.
-Látom rajtad.Valami nincs rendben
veled mostanában.De annak örülök,hogy
eljöttél.Mond,mit csináltál amíg én itt
feküdtem a négy fal között? 
-Hát...mit csináltam volna? Otthon voltam.
-Áh!-mondta Michael.-Szeretlek.-gyengéden
feljebb emelte a fejem.-Te is szeretsz?
-Igen...szeretlek.Csak...
-Csak? Mond Liana! Mi baj? Már
a telefonban is észleltem hogy gond van.-Michael
nagyon idegesítő volt.Amit mondott,az..
olyan kellemetlen volt.Az a hülye
baleset! 
-Figyelj Michael! Ki visz haza?
-A szüleim.Miért?
-Hazaviszlek.Kocsival jöttem.-mondtam.Michael
elmosolyodott,és a telefonjához
nyúlt.Felhívta a szüleit,és kisétáltunk együtt
a kórházból.Kézen fogva.Akkor,mikor 
szembe jött Alex.
-Jézusom.-mondtam.-Szia!...Alex.
-Helló haver.-köszönt Michael is.
-Sziasztok! Szerelmes pár...-dünnyögte Alex.
-Igen! Azok vagyunk!-nevetett büszkén
Michael.Megráztam rezzenéstelen arccal a fejem,
jelezve Alexnek hogy ez csak az emlékezet
kiesése miatt van.
-Tudom Liana.El is hinném.Ha lehetne.
De nem tudom.-mondta,s idegesen elrohant.
Fenébe!-gondoltam.Alex végig sem
hallgat.Ha megtenné,talán megértené a helyzetem.
Ahogy mindig is tette.De most makacs és
undok velem.Az oka meg van rá,ahogy nekem
is minden vétkemre.Michael ragaszkodott ahhoz,
hogy eljöjjön hozzám.Először,próbáltam mellőzni
a dolgokat,győzködtem hogy felesleges,de makacsságával
nem vehettem fel a versenyt.Azt mondta
legalább öt percre,hogy együtt töltsünk egy kis
időt.Michael emlékezetkiesésében minden kis részlet
fontos lehet.Tudtam hogy nem csak a szakításunkat
felejtette el,hanem a lánykérést,a veszekedéseket,
és ami az elmúlt hónapban történt.A napok
gyorsan teltek.Mire észbe kaptam,arra ébredtem,
hogy december 6.-a van.Anya Mikulás csomaggal
fogadott.Michael pedig felhívott,és azt mondta
átjön.Mikor megérkezett,én még pizsamában ácsorogtam.
A mai napot megkaptuk szünetnek az egyetemen,
ami azt jelenti,hogy a héten kétszer
annyit kell majd jegyzetelni,ezen belül 
tanulni.
-Szia! Örülök hogy látlak.-mondta az ajtóban.
Átölelt és meg is akart csókolni,de én nem engedtem.
A kifogásom az volt hogy apa figyel minket.
Ekkor felmentünk a szobámba.Michael elővett
valamit a zsebéből.Letérdelt.
-Nem is tudod mióta várok erre a percre.Még én
sem tudom.De most,hogy végre együtt vagyunk,
szeretném megkérdezni....Hozzám jönnél feleségül?-kérdezte.
Remek! Kezdődik minden előröl. És én nem
tudom mit tegyek.Megint.Mit mondjak egy amnéziásnak?
Mit? Mit mondjak annak,aki RÉSZBEN azért lett
amnéziás,mert az én általam okozott depressziót,
nem dolgozta fel vezetés közben.A fenébe is!
Minden rajtam múlik.A percek száma

nőtt,Michael pedig várt a válaszomra.A keze még 
mindig ugyanúgy állt,s tartotta a gyűrűt.
-Michael!-mondtam.Nem tudtam mit nyögjek ki
ebben a percben-Szeretlek!-próbáltam nyugtatni-Épp
ezért,nem hozhatok olyan döntést,ami meghatározza
az életem.Ki tudja mi lesz velünk 3 év múlva.
Lehet hogy beleszeretsz másba.Mit teszünk?
Elválunk? Aztán ha mégsem válik be megint elveszel?
Át kell gondolnom a dolgokat.Remélem megérted,de
ebben a percben nem tudok neked választ adni...Sajnálom.-mondtam.
Próbáltam határozottnak tűnni,de szerintem
ezzel csak elbizonytalanítottam szegény Michaelt.
-M...mi?-kérdezte Michael,miután kijózanodott
a sokkból,amit én okoztam.-Csak mondj egy szót.
Igen vagy nem? Kérlek!-mondta.
Megráztam a fejem,sajnálkozó képpel.
-Michael! Ha igazán szeretsz,akkor ezt elfogadod,és
megérted.Ha nem,akkor nyitva az ajtó.
-Te most,dobsz?
-Dehogy is! Csak azt mondom,hogy nekem időre
van szükségem.Ha nem tetszik,akkor nem érdemes
rám várnod.És hogy megérteném ha elmennél.-mondtam.
Michael megkönnyebbült tekintettel odalépett
hozzám,és átölelt.
-Dehogy megyek! Semmi nem állhat kettőnk közé.
Soha,soha! És addig várok rád,ameddig csak
akarod.Várhatsz még 50 éves korunkig.Nem
hagylak el! És igazad van.
Nem szabad elhamarkodott döntést hozni,ha itt
az egész élet!-magához szorított.
Bizonytalanul meginogtam.Nem tudom mi
történt velem.Bízni akartam Michaelben,és
abban amit tesz.Létezik hogy még mindig szeretem?
Azok után amit tett? Azok után hogy mindenki
előtt megalázott? Borzasztó volt átélni a napokat
vele,és szenvedni nélküle.Michael közelebb és
közelebb férkőzött hozzám,szó szerint letepert.
Tiltakozni akartam,de nem tudtam semmit sem csinálni.
Mozdulni sem.Nem tudtam mit tegyek.
Álljak le vagy hagyjam hogy Michael
tegye amit akar.Bennem élt a bűntudat,de
az is,hogy nem akarom ezt az egészet.
Michael gyengéden az ágy felé közelített,
testével sodort.Most is égtek fejemben
szavai.Fájt is,és jól is esett hogy nem kezelte
hevesen a dolgokat.Forróan ölelgetett.
-Michael!-állítottam le.-Mire emlékszel a baleseted
előttről? Meséltek valamit a szüleid?-kérdeztem
bizonytalanul.Michael hűvösen felhúzta szemöldökét.
-Hogy jön ez ide?
-Tudni akarom!-mondtam határozottan.
-Hát,arra hogy egyetemre járok,és van egy családom,
melybe te is beletartozol.-mosolygott ravaszul.
Csókolgatni kezdte a nyakam,és egyre feljebb 
csúsztatta kezével a pólóm.
Ekkor éreztem hogy ennek véget kell vetnem.ű
-Michael elég!-toltam el magamtól. Michael rémülten nézett.
-É...én ezt nem akarom.
-D..de mi baj? Mi történt?
-Semmi,csak menj el!-mondtam és kigyömöszöltem
Michaelt az ajtómon.Szorosra zártam.
-Liana! Eressz be! Beszéljük meg!-kérlelt.
-Csak egyedül akarok lenni.Majd hívlak,most
menj haza és pihend ki magad,jó?
-Hát,ha akarod! Akkor én...most mennék.
Jó délutánt.Szia!
-Ööö szia!-mondtam,és mikor hallottam Michaelt
lemenni a lépcsőn,megkönnyebbülve felsóhajtottam.
Azt sem kellett volna hagynom hogy megcsókoljon.
Én nem tudom mit érzek iránta.
-Neked is boldog Mikulást Liana.-dünnyögtem
alig hallhatóan.Ez egy nagy hiba volt.
Túl nagy.Megengedhetetlen! Átmentem a fürdőbe,
hogy délutáni fürdőt vegyek.Nem tudom meddig
engedtem a vizet a zuhanyzóban,de nagyon
jó érzés volt,hogy a víz végig folyt rajtam.
A hajamon a testemen,az arcomon.
Nyugtató hatással volt rám,mert mikor köntösben
és pizsamában visszamentem délután 3-kor a szobába,
már sokkal jobban éreztem magam,mint
fürdés előtt.
-Kopp,kopp!-kopogott anyu.Vékonyka hangja
árulkodó jeleket küldött felém.
Fátyolos tekintettel lépett be az ajtón.
Aggódóan megsimogatta az arcom és felkapcsolta
 a lámpát,az odakinti sötét miatt.Elvégre tél van.
És borús is volt az idő.
-Mi történt?-kérdezte.
Sóhajtással jeleztem hogy rossz téma.
-Kérlek áruld el!-mondta.Leült mellém.
-Michael szó szerint letepert.
-Ó te jó ég!-mondta.Ijedt képet vágva,a mellkasához
emelte a kezét.
-Nyugi,időben leállt.Vagyis...én állítottam le.-mosolyogtam
hidegen.Magam alá porcoztam a lábam.
-Figyelj Lia! Nem akarom hogy megint őrültségbe
keveredj.Olyan jó tanuló vagy.
-MEGINT?-képedtem el.-Mi az hogy megint? Anya!
Életemben egyszer tévedtem! És már 19 vagyok.
Ne bánj velem úgy mint egy gyerekkel.
-De AZT te sem akartad.Vagy igen?
-Nem.-sóhajtottam.-De ha akartam volna,sem
engedtem volna hogy beleszólj.Se te
se apa.
-Oké.Akkor most,mond meg hogy miért nem
akarod a koktélruhát.Olyan lennél mint egy
hercegnő.
-Témánál vagyunk.-mondtam,s elfordítottam a fejem.
Megint ugyanaz a duma.
-Jajj kérlek! Te egy Rivers vagy,és azt akarom,
hogy eljöjj.Velünk.Apáddal és velem.
-Na és Hook?-kérdeztem jó testvér módban.
Tudtam hogy anya idegesen felsóhajt majd,és
elkezdi hogy mennyire imádja Hookot,de
őneki ez nem stílusa.
-És nekem az?-kérdeztem,miután jóslatom
hiba nélkül beteljesült.
-Igen! Egy Riversnek stílusa az elegancia.-mondta
grófnős hangon.Halkan felnevettem.
Felemeltem a mutatóujjam és alkut ajánlva
megszólaltam.
-Jó! Egy feltétellel: Nem akartok majd összehozni
Frankel.
-Oké.-mondta és kezet fogtunk.-Akkor megvehetem
a koktélruhát?
Sóhajtottam.-Vedd!-Anya halkan
felsikkantott,és leugrált a lépcsőkön.
Micsoda egy família vagyunk mi! És ekkor
minden megszakadt.Michael felhívott.
-Szia...-mondtam.
-Szia! Mi történt? Figyelj,ha bármi
baj van akkor én...én nem teszek többé ilyet.
Csak mond el mi az...
-Nincs baj,csak én nem akarom! Érted?
-Értem.De mégis...á mindegy.Ha nem
hát nem.Figyelj! Nem lenne gond,ha holnap
is átmennék?
-De igen.Én nem érek rá minden nap,hogy
veled legyek.Te még szabin vagy,de nekem gőzerővel
kell tanulnom.Bocsi!-tiltakoztam.
Valójában Michael tolakodása váltotta ki belőlem azt
a rossz kedvet,amit hetek ótaN át kell élnem.
-Jó persze,de csak pár percre.Kérlek!-könyörgött.
-...Rendben!-mondtam végszóként,és letettem a telefont.
Michael mostanában olyan intenzíven tartja 
a kapcsolatunkat,mint azelőtt soha.Életem részévé
vált,minden mozdulatát ismerem.Közel
voltam ahhoz hogy ismét összejöjjek vele.
Én.De ő úgy tudja hogy együtt vagyunk.
És ez remélem így is marad.


Michael szemszöge:
Amint rájöttem hogy Liana mást szeret,
mit is mondjak,kifakadtam.De nem zavartatott
a helyzet.Ezek szerint nagyon jól tudok színlelni,
mert Liana elhiszi minden szavam.Minden kis
füllentésem.Én vagyok a szegény amnéziás
kisfiú,aki nem emlékszik azokra a szörnyűségekre,
hogy szakított vele a barátnője.
Liana nagyon szívszerető.Senkinek sem merne
ártani.Főleg nem nekem.Bár meg kell mondanom,
mikor fejbe vágott azzal a táskával,amibe kitudja
hány parfümöt vagy mit tett bele,kissé
összeszorult a lelkem.Miután eljöttem
Lianatól,nem tudtam megállni,hogy bemenjek
ahhoz a nyomi Alexhez.
Elmondtam neki minden hazugságom,mindent
amit Liana ellen vétettem.
A beszélgetésünk körülbelül így zajlott:
Alex: Nem szégyenled magad? Komolyan!
Hogy tehetsz ilyet a saját barátnőddel?
Én: Minden az ő érdeke.Ha szakítana
velem,többé nem lenne neki élet az élet.
Alex: Nem veszed észre hogy csak sajnálatból
és szánalomból van veled?-mondta lenézően.
Ekkor megragadtam a pulcsijánál fogva,és
fenyegetően elé tettem az öklömet.
Alex:Csak nyugi! Apám nem semmi ha bedühödik.-ekkor
elengedtem.
Én:Ahogy én sem! Szóval vigyázz!-mondtam.
Alex:Minden szavad hazugság.Még a levegővételed is!
Aljas vagy és szánalmas is.De nem baj!-legyintett-Liana
előbb-utóbb észreveszi minden hibád és otthagy!
Én: És te akkor boldogan a szárnyaid alá
veszed.Erre vártál amióta csak megismerted.
Egy baj van ezzel! Hogy soha sem fog otthagyni!
És miért? Mert szeretem.És ha ő nem is 
szeret.Iszonyúan sajnál.Ez erősebb benne
minden érzelemnél!
Alex: Életed végéig hazudni fogsz neki?
Hiába álmodozol,előbb-utóbb megunja hogy téged
kell ápolni.
Én: Miből gondolod? Liana sosem szeretett
úgy senkit mint engem! 
Alex: Ha megtudja az igazságot,majd fog!-mondta.
Mintha sírni akartam volna,lekonyult a szám,
majd felnevettem.De úgy,hogy Alex csak 
nézett.Bírom a szánalmas képét.
Én: Mondj csak el neki mindent! A szüleim
is igazolhatnak engem bármiben.Ők is úgy tudják
hogy amnéziás vagyok.Egyfolytában mesélnek
nekem a baleset előtti heteimről.
Alex: Te komolyan mondom nem vagy normális.
Becsapsz egy lányt,aki a barátnőd,de még a szüleidnek
is hazudsz,téged kezelni kéne.-Alex elfordult,és
megrázta a fejét.
Én: Téged is hogy olyan csajokra buksz,akiknek
pasijuk van.-mondtam gorombán.
Éreztem hogy ma még elszakad nálam a húr,és
beütök egyet ennek a sznobnak! Szánalmas fejjel
rohan az én csajom felé,s közben minden határt 
átlép.
Alex: Szerintem téged nem is a szerelem vezet.Hanem
a győzelem.Hogy magadévá nyilvánítsd Lianat.
Hogy nevethess másokon,miközben azzal dicsekszel hogy
Liana a tied.Hogy lenézően beszélj másokkal.Hogy
megmutasd te vagy a nagyfiú.Minden csak nem
szerelem.És mindezt azért,mert nem akarod hogy ő dobjon
téged.
Én: Mit tudsz te a szerelemről? 
Alex: A baj az hogy túl sokat.Sokat.
És az olyan ügyek amikről te nem tudhatsz,egyre
felülemelkednek rajtam és az éréseimen.
Én: Mi van? Milyen ügyek?-kérdeztem.
Most kiváltom belőle a dühöt.És tenni fog
valamit,amit olyan ügynek nevez,amiről én 
nem tudhatok.De majd kiderítek én mindent erről 
a kölökről.Nem fogja itt nekem eljátszani a világ
fontos emberét! Felháborodott képet vágott.
Mintha a súlytalan világűrben lenne.Elkalandozott.
Felnevettem,és annyit mondtam hogy na csá,és
elvonultam az ő féltett területéről.Legalább is
ahogy ő gondolná.Elbújtam a házuk mögött,és vártam
mi lesz.Pár perc múlva horogra akadt a csali.
Alex a hátsóajtón szökött el otthonról.Beült
a kocsiba,és a közeli erdő felé tartott.Feltűnés
nélkül követtem.
Nem tudom hová tartott,de mikor lelassított egy elhagyatott,
házak nélküli utcarészre,kezdtem sejteni merre
igyekszik ennyire.Az erdőben akarja levezetni
az idegeit.Egyre biztosabb voltam a válaszban.
És bejött a tipp.Alex leállította a motort az erdő
mellett elhaladó utcán.Én egy kis birtok előtt parkoltam
le.Alig vártam hogy kiderítsem miben mesterkedik
ez a szánalmas Alex.Követtem az erdőben.
Nem tudom,olyan érzésem volt,mintha tudná
hogy követem.De amikor egyik pillanatról a másikra
láttam farkassá változni...Mi van? Farkas?
Először azt hittem csak a képzelődés 
vezérel.Fáradt vagyok nem? Vagy a balesetem?
Á nem! Semmi bajom,és a szemem is kitűnően működik.
Pompás! Ez az az ügy! Ekkor megjelent egy
újabb farkas.Aztán egyre több sereglett.
Érezték hogy itt vagyok.Támadásra készen
bólintottak egymásnak.Félelem öntött
el.Ekkor Alex megállította a többieket.
Nem tudom mi járhatott a fejében.
Mindenki lefékezett,és mérgesen morogni
kezdtek.Ismét Alex rejtelmes szemeibe nézhettem,
és láthattam barna haját,a lábát,a testét.
Emberként állt előttem.Követték a farkasok,
akik emberekké váltak.Csak így tudtak
kommunikálást kezdeményezni.
Nagyokat lélegeztem.
-Mit akarsz itt? Miért követtél?-kérdezte
Alex.
-Meg akartam tudni mit nevezel te ügynek.-mondtam
kábulatból felébredve.Alex mérgesen
bámult rám,az összes haverjával együtt.
Hirtelen azt hittem álmodom.Megcsíptem
a kezem,de nem keltem fel.
-Tűnj el innen haver! Ez nem gyerekeknek való!-mondta
egy két fejjel nálam alacsonyabb fiú.
Félmosolyra húzódott a szám.
-Nekem dumálsz kisgyerek?-kérdeztem.
Ekkor egy velem egy magas fiú tördelte a kezét
fenyegetően.
-Igen.Neked! Na ide figyelj! Amit most itt láttál,
nem árulhatod el senkinek világos? Ha megtennéd
megölünk.
-Nyugi Jessie!-állította le Alex-Várjuk meg a főnököt.
Vele megbeszéljük a dolgot.-5-en voltak.
Vártam vártam,és nemsokára meg is jött
a "főnök"Emberként.
-Mi ez itt? KI EZ ITT?-az erdő rejtélye felfedte előttem
a dolgokat.Ez itt a falka.Ő (a főnök) a falkavezér.
Nem féltem.Egyáltalán nem.
-A nevem Michael Philiipe.És követtem azt a 
nyomit ott középen.-böktem fejemmel Alex felé.
Alex nekem támadt,de a többiek lefékezték,
mielőtt olyat tett volna,amit egy életre megbánna.
-Állítsd le magad kölyök,különben megsérülsz!-fenyegetett
a falkavezér mellett álló fiú.
-Csituljatok!-szólt a falkavezér.Közelebb lépett.
-Most mit kezdjek veled? 
-Mi lenne ha kompromisszumot kötnénk?-ajánlottam.-Nektek
nem kerül semmibe nyálcsorgató barátaim.
Csak Alexnek.Csöppnyi szívesség a hallgatásomért.-mindenki
Alex vállát veregette,és könyörögtek neki,hogy
vállalja el a szövetségemet.
-Mi a feltétel?-kérdezte nagyképűen.Mintha
ő bármire kész lenne.
Elnevettem magam.
-Tudod te azt!-mondtam.-Hagyd békén Lianat,és
engem.Kettőnk kapcsolata erősebb mint valaha.Jobb
ha beletörődsz! Ja és hallgatsz a hazugságomról is.
Különben a titkod nem csak Liana előtt fedem
fel,hanem szépen bekocogok a rendőrségre,és elárulok
nekik mindent.-Szerintem ez kapóra fog jönni egész
életemben.
-A rendőrségen nem hinnének neked.Inkább
vinnének pszichológia első osztályára.-nevetett egy fiú.
-Tök mindegy!-mondtam könnyedén.-Ha a rendőrség
nem is,Liana megtudja és élete végéig undorodni
fog tőled,és a kutyáidtól.-Alex egy percig
tétován állt,és nézett,majd felsóhajtott.
-Rendben.Leszállok Lianáról,és nem mondom el
neki a hazugságod.De óvakodj tőlem!-mondta
Alex.A megfélemlítés erőltetettsége beszélt belőle.
Éreztem.
-Rád se nézek.-vigyorogtam,és hátat fordítottam az 
erdőnek,a falkának és minden egyéb erdőben élő 
félembernek.A sötétség teljesen magába borított.
Tudtam,nyeregben vagyok,mégis féltem,hogy ez az Alex
gyerek tesz valamit,ami nekem csak hátrányomat
okozza majd.Ezt a gondolatot elhessegettem,és újra
elfoglalta testem,a győzelem friss ereje.
Alex nem árthat nekem,mert tudja,a titkát csak

akkor tartom meg,ha ő is az enyémet.
Plusz,még le is száll a csajomról.
Olyan jól éreztem magam,mint soha.Az élet
csak kedvezőt hozhat nekem,semmi rossz negatívum
nem károsíthat engem! Beültem egy Burger King-be
befaltam két nagy hamburgert,és hazamentem.
S közben végig cikázott bennem a gondolat."Nyertem
nyertem,nyertem! És Liana csak az enyém!!!"

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Az idő

Az idő.. túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak,
akik gyászolnak és túl rövid azoknak,
akik örvendenek.
De azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít..♥